Na, szóval, ismét Daniel H. Pink könyve húzott a kanapéra. Három motivációs modell, három munkáltatói és munkavállalói attitűd egymás mellett és egymással szemben egyetlenegy könyvben. Pink előző műve a kedvencek között van (A megújult elme), és úgy tűnik, hogy most is hozta a szintet.

Imádom Carl R. Rogerst. Egyszerűen nem tudok betelni vele. A Valakivé válni c. könyvéből már többször idéztem az oktatás kapcsán, de még egyszer sem vágtam be a teljes 13 pontot, melyben a tanítás értelmetlenségéről ír felettébb szuggesztív módon. Következzen tehát a bűvös 13 paragrafus egyéni kommentezéssel!

Az önmegvalósítás az ember ösztönös késztetése arra, hogy a benne rejlő képességeket a maga teljességében kifejezze és megélje. Lelki irányultságról van szó tehát, mely minimálisra csökkenti a pszichében lévő rendezetlenséget.

"A crescendo célja, hogy támpontokkal szolgáljon az önmegvalósítás rögös útján". Szép, lila köd. Ideje felvázolni azt, hogy mit értek önmegvalósítás alatt; tisztázni, hogy a számos értelmezési lehetőség közül melyiket tartom meghatározónak.

Meggyőződésem, hogy a teljes élet megélésének feltétele az egyénben rejlő készségek kibontakoztatása . A tudatos fejlődés előmozdításához először is hinnünk kell abban, hogy van fejlődés . Másodszor fel kell tudnunk mérni, hogy a magunk számára ez mit jelent. Harmadszor pedig az így nyert tudásnak megfelelően kell berendeznünk életünket.

Abraham Maslow munkássága a 20. század közepén a pszichológiába türemkedő egzisztencialista és fenomenológiai elvek letisztulását és rendszerezését tette lehetővé. Felvállalva az eszmei és módszertani kidolgozatlanságból fakadó sebezhetőséget, a pszichológiatörténet egyik legszebb iskoláját hozta létre.

Felejtsük el egy pillanatra Monty Python-t és mélázzunk el azon, hogy mi az értelme létünknek! Milyen választ adnál a klasszikus kérdésre: miért élsz itt és most, honnan jöttél és merre tartasz? Nehéz szarkazmusmentes övezetben lereagálni a kérdést, túlságosan átfogó és nyomasztó ahhoz, hogy tömör mondatban választ adjunk rá. Nyeld le a torkodban felgyülemlett savanyúságot: most megmondom a megmondhatatlant.

Az akadémiai pszichológia absztrakt eredményei nem sokat jelentenek a hétköznapi boldogulás szemszögéből. Mire való a pszichológia ha nem arra, hogy a psziché kibontakoztatásában támpontként szolgáljon?
Van a pszichológiának egy ága, mely sikeresen megmenekítette a lélek fogalmát a tudomány számára.