crescendo

Edward de Bono munkássága nagy hatással van rám. Az egyik legkevésbé ismert könyve Simplicity (a zseniálisan egyszerű) címmel jelent meg. Bono szerint az egyszerű dolgokat könnyű használni, de nehéz megtervezni. Az egyszerűségre törekedni kell, többnyire nem alakul ki magától. Hogyan tisztulnak le a dolgok? Mire kell figyelnünk, ha egyszerű, használható világban szeretnénk élni?

Teljesen egyértelmű volt a trailer alapján is, hogy imádni fogom ezt a filmet. Nagyon sok jól felépített ötletet valósítottak meg kiváló színészi játékkal és látványvilággal. Az alábbiakban azt veszem górcső alá, hogy hol húzódik a valóság és fikció közötti határ a filmben egy tudatos álmodó szemszögéből.

Egy éve szakítottam az alkalmazotti léttel. Saját céget hoztam létre, és pp támogatásával Drupal alapú fejlesztésekkel kezdtem el foglalkozni. Megmaradt a GUI tervezős vonal is, és harmadik lábként pedig a konnektivista e-learning modellt is próbáltuk felépíteni.

Folytatjuk az előző bejegyzésben elkezdett interjút Szirbik Gabriellával. Terítéken a netokraták és a Magyarországi helyzet. Thomas Friedman És mégis lapos a Föld c. könyvében ír az Érinthetetlenekről. (Azok a személyek, akiknek a munkáját nem lehet kihelyezni). Mit gondolsz erről a megközelítésről? Valóban reális veszély Magyarországon is az, hogy a külföldi munkaerő kezébe kerül a munkavégzés jelentős része? Hol tartunk ebben a folyamatban?

Szirbik Gabriella a MoodleMoot Konferencián tartott egy előadást “A konnektivizmus szociológiai vonatkozásai” címmel. Egyebek mellett a netokráciáról beszélt, arról a témakörről, mely engem is nagyon foglalkoztat. Az alábbi interjúban erről faggatom.

Aki járt már Brassóban, az tudja, hogy az ember lépten-nyomon belebotlik valakibe, aki szeretne tőle valamit. Leginkább néhány lejt. Egy évtizede történt, hogy a Transilvania Egyetem építőmérnöki karának épülete felé tartottam, amikor arra lettem figyelmes, hogy a megszokott helyen ülő szakállas bácsi mosolyogva mormol valamit, miközben hóvirágot nyújt az elsuhanó járókellők felé. Lelassultam egy picit, mert úgy éreztem, valami gyanúsan másképpen van, mint ahogyan az lenni szokott.

Gáspár egy boldog kilenchónapos kölyök. Ha ránézek, vigyorog, ha megszólítom, kacag, ha nevetek, akkor hahotázik. Csak azt nem értem, hogy mi olyan vicces neki. Gáspárnak nincs szüksége frappáns poénra ahhoz, hogy hangosan hahotázva leforduljon a székről. Elég, ha mondjuk Anna tüsszent egyet.

Az emigráció a nehézségek mellett fura lehetőségeket is teremt az ember életében. A szülőktől,  és a testvérem családjától való eltávolodás nem kívánt folyománya annak, hogy hétszáz kilométerre kerültem az otthonomtól. A rokonok mellett a Barátomtól is elszakadtam azáltal, hogy Budapestre költöztünk immár majdnem tíz esztendeje. Minden hazaút során találkozom Vele, hogy elmeséljük egymásnak az elmúlt esztendő élményeit. Nem az eseményeket. Nem a tényeket. Az élményeket.

Az elmúlt időszakban két fontos szakmai eseményen vettem részt: a pécsi Drupal táborban, és a gödöllői Moodlemoot konferencián. A két rendezvény egyidőben került megrendezésre, így kénytelen voltam megosztani az időmet a két helyszín között.

Előfordul, hogy hetekig nem nézek meg egy TED előadást sem, máskor meg rákattanok, és nem tudom abbahagyni. Ma is így jártam: négyet néztem meg egyhuzamban. Jelentem: a TED mérgező. Munkaidőben nem megnyitni, mert odaragadsz, és eltelik a nap!

Összegyűjtöttem azokat a TED előadásokat, melyek a legnagyobb hatással voltak rám. Neked is van TED TOP10 listád? Oszd meg velünk!