Edward de Bono munkássága nagy hatással van rám. Az egyik legkevésbé ismert könyve Simplicity (a zseniálisan egyszerű) címmel jelent meg. Bono szerint az egyszerű dolgokat könnyű használni, de nehéz megtervezni. Az egyszerűségre törekedni kell, többnyire nem alakul ki magától. Hogyan tisztulnak le a dolgok? Mire kell figyelnünk, ha egyszerű, használható világban szeretnénk élni?

Egy éve szakítottam az alkalmazotti léttel. Saját céget hoztam létre, és pp támogatásával Drupal alapú fejlesztésekkel kezdtem el foglalkozni. Megmaradt a GUI tervezős vonal is, és harmadik lábként pedig a konnektivista e-learning modellt is próbáltuk felépíteni.

Folytatjuk az előző bejegyzésben elkezdett interjút Szirbik Gabriellával. Terítéken a netokraták és a Magyarországi helyzet. Thomas Friedman És mégis lapos a Föld c. könyvében ír az Érinthetetlenekről. (Azok a személyek, akiknek a munkáját nem lehet kihelyezni). Mit gondolsz erről a megközelítésről? Valóban reális veszély Magyarországon is az, hogy a külföldi munkaerő kezébe kerül a munkavégzés jelentős része? Hol tartunk ebben a folyamatban?

Aki járt már Brassóban, az tudja, hogy az ember lépten-nyomon belebotlik valakibe, aki szeretne tőle valamit. Leginkább néhány lejt. Egy évtizede történt, hogy a Transilvania Egyetem építőmérnöki karának épülete felé tartottam, amikor arra lettem figyelmes, hogy a megszokott helyen ülő szakállas bácsi mosolyogva mormol valamit, miközben hóvirágot nyújt az elsuhanó járókellők felé. Lelassultam egy picit, mert úgy éreztem, valami gyanúsan másképpen van, mint ahogyan az lenni szokott.

Az emigráció a nehézségek mellett fura lehetőségeket is teremt az ember életében. A szülőktől,  és a testvérem családjától való eltávolodás nem kívánt folyománya annak, hogy hétszáz kilométerre kerültem az otthonomtól. A rokonok mellett a Barátomtól is elszakadtam azáltal, hogy Budapestre költöztünk immár majdnem tíz esztendeje. Minden hazaút során találkozom Vele, hogy elmeséljük egymásnak az elmúlt esztendő élményeit. Nem az eseményeket. Nem a tényeket. Az élményeket.

Ma megláttam a másik életemet, melyben nem volt értelme a hétköznapjaimnak. Negyven esztendős voltam, enyhén pocakos, a maga elé bámulós fajtából. Feleségem is volt, és (minő fordulat!) két gyerkőc is. Éltünk együtt hangtalan. Belefulladtunk a gyermeket nevelő felnőttek semmitmondó hétköznapjaiba.

John Medina könyvéhez készítettem az alábbi prezentációt. 12 tétel, melynek figyelembevétele gyökeresen átalakíthatja az iskolához, munkahelyhez, otthoni környezetünkhöz való viszonyulásunkat. Hogyan tanulunk? Hogyan hat az agyunkra a stressz és az alvás?

Az alábbi interjúban a binaural beats jelenségét vesszük górcső alá. Vendégem Emich Szabolcs, egy twitteren szerzett igen kedves ismerősöm, aki biológusnak indult, végül informatikus lett. Hogyan jellemeznéd magad három mondatban?

Ismét merészet léptem, és sokkal jobban érzem magam így. Felhagytam a nagycéges léttel, hogy saját lábon folytassam azt, amit egy bő esztendővel korábban félbehagytam. Mamutnál dolgozni jó, de legfőképpen kényelmes és biztonságos. Az elmúlt időszakban két út körvonalazódott előttem, mely egymással ellentétesnek tűnő értékeket és életfilozofiát feltételez.

Nem tudom, hogy az egyetemi évek alatt, vagy a vállalati környezetben töltött időszakban láttam több katasztrófális prezentációt. Egy biztos: az iskolákban manapság nem vérteznek fel jó szokásokkal ezen a téren; tanáraink többnyire nem ismerik a hatékony ábrázolás eszköztárát.