Az akadémiai pszichológia absztrakt eredményei nem sokat jelentenek a hétköznapi boldogulás szemszögéből. Mire való a pszichológia ha nem arra, hogy a psziché kibontakoztatásában támpontként szolgáljon?
Van a pszichológiának egy ága, mely sikeresen megmenekítette a lélek fogalmát a tudomány számára.

A személyiség fenomenológiai megközelítése az ember szubjektív átélésére fekteti a hangsúlyt; éppen azt vizsgálja, amit a behaviorizmussal egy csapással kiiktattak az akadémiai pszichológia hatásköréből.

A szubjektív valóság

A fenomenológia a szubjektív jelenségek végletekig fokozásával az objektív valóság lényegtelenségét sugallja. Az fontos, amit átélünk, amit megtapasztalunk, a realitásnak az elmében hagyott lenyomatát kell vizsgálnunk, ha a valóságot akarjuk megismerni.

Szabad akarat kérdése

A fenomenológia másik központi témája az egyéni célok meghatározása, valamint a megvalósítását lehetővé tevő akaratlagos erőfeszítés. Az öndetermináció az emberi természet szerves része, hagyjunk fel a múlt feletti sajnálkozásokkal és a környezet hibáztatásával: szabadon dönthetünk arról, hogy miként éljük meg életünket.

Az eredendő optimizmus

Az ember természeténél fogva következetesen arra törekszik, hogy önálló és érett személyiséggé váljon. A fenomenológia középpontjában nem a korlátozások, hanem a lehetőségek és képességek állnak. Az ember legfontosabb jellemzője a növekedésben, a belső képességek kibontakozásában rejlik.