Ken Wilber integrálszemlélete alapvetően formálta át világképemet. Aligha lehet túlhangsúlyozni az AQAL modell jelentőségét: a legtöbb emberi jelenség leírható és értelmezhető a negyedek, szintek, fejlődésvonalak, tudatállapotok és (személyiség)típusok vonatkozásában.

Ma délelőtt tartottam egy rövid prezentációt a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetben. Arra próbáltam rámutatni, hogy az e-learning fejlesztések többet kell jelentsenek a keretrendszer+tananyag filozófiánál. Az előadás remek alkalom volt arra, hogy kipróbáljam néhány új prezentációs technika ötvözetét: narratív stílus + gyors prezi + wordle + cmap.

Mindannyian találkoztunk a vállalatok dogmájával, az élethosszig tartó tanulással. Azon szerencsétlenül járt fogalmak közé tartozik, melyeket orrvérzésig ismételgetnek mindenfelé valódi tartalom nélkül. Az iskolapadban nem tanították meg a saját curriculum tervezésének mikéntjét, tanáraink kénye-kedve szerint szembesültünk az új ismeretekkel. Tudásunk szervezését nemcsak gyermekként, de felnőttként sem mi látjuk el. Az iskolai tanár irányító szerepét a vállalat vezérei veszik át, alkalmazottként ugyanúgy sodródunk az árral, mint diákként tettük. Eleget teszünk az intézmény által támasztott igényeknek, elvégezzük a javasolt képzéseket, egyéni ambícióink –ha voltak egyáltalán- felmorzsolódnak az időhiány oltárán. Hiszünk benne, hogy ami a vállalatnak jó, az nekünk is megfelel minden körülmények között. Nem az intézmények ellen, de az egyéni kibontakozás érdekében hangsúlyozom, hogy a személyes curriculum megtervezése és megélése a legfontosabb szakmai cél. Ezáltal a tanulás hatékonysága megtöbbszöröződik, s ennek nemcsak az egyén, de a vállalat is haszonélvezőjévé válik!