Ma délelőtt tartottam egy rövid prezentációt a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetben. Arra próbáltam rámutatni, hogy az e-learning fejlesztések többet kell jelentsenek a keretrendszer+tananyag filozófiánál. Az előadás remek alkalom volt arra, hogy kipróbáljam néhány új prezentációs technika ötvözetét: narratív stílus + gyors prezi + wordle + cmap.

Az e-learning az intézményesített oktatás virtuális klónjaként vonult a köztudatba: a kurzusok, leckék, tesztek a tanterem szerepét betöltő tanulmányi keretrendszerekben nyilvánulnak meg.

A személyes tanulmányi környezetem maga az internet. A bloglines, flickr, delicious, wiki, creative commons-nak és egyebeknek köszönhetően minden bizonnyal a legkiterjeszthetőbb és legtestreszabhatóbb tanulmányi környezet birtokában vagyok.
Blackal provokatív hangvitelű cikkében("Die LMS Die! You too PLE!") az e-learning keretrendszerek létjogosultsát vonja kétségbe. Állítása szerint a keretrendszerek redundáns képződmények, melyekre nincs szükségünk.
A felvetés bizonyára jogos amennyiben rendelkezésünkre áll egy teljes érvényű általános alkalmazás, mely min az LMS mind pedig a PLE funkciókat is ellátja. Ilyen csodabogárral még nem rendelkezünk, úgyhogy vélhetőleg a keretrendszerek élni fognak még...

A tanulóközpontú oktatási módszertanok a "kettő pont nullás forradalomnak" köszönhetően egyre nagyobb teret nyernek a formális, hagyományos szemléletek rovására. A nyílt, rugalmas PLE-k megjelenése komoly kihívást jelent az élő oktatás klónjaként működő zárt LMS rendszereknek. Elsősorban nem technológiai, hanem szemléletbeli újításról van szó.