Ismét merészet léptem, és sokkal jobban érzem magam így. Felhagytam a nagycéges léttel, hogy saját lábon folytassam azt, amit egy bő esztendővel korábban félbehagytam. Mamutnál dolgozni jó, de legfőképpen kényelmes és biztonságos. Az elmúlt időszakban két út körvonalazódott előttem, mely egymással ellentétesnek tűnő értékeket és életfilozofiát feltételez.

Klötzl Ferenc hívta fel a figyelmem az Academic Earth oldalra, mely az élvonalbeli amerikai egyetemek előadásait teszi elérhetővé, méghozzá ingyen! Több előadásba belenéztem, rögtön az első között volt az alábbi szösszenet John Roos előadásában.

Enyhén megint elkapott a gépszíj, pedig azt hittem elég józan vagyok ahhoz, hogy ne lépjem át a határt. A Kedves hanghordozásából jöttem rá, hogy gond lehet. Határidő volt. Megint. Hetente adunk új verziót, úgyhogy minden hét tartogat egy határidőt, mely megcsonkítja a családdal töltött időt.

Kiből lesz szoftver-ergonómus? Inkább pszichológiához, vagy informatikához köthető mindez, vagy esetleg valami másról van szó? Az alábbiakban górcső alá veszem, hogy milyen adottságok és ismeretek szükségesek ahhoz, hogy erre a pályára léphessünk.

Sacha Chua a szakmai fejlődését állítása szerint három tényezőnek köszönheti: a blogjának, könyvjelzőinek (bookmarks) és a szociális hálókban való részvételének (azaz webes kapcsolatainak).Alább láthatjátok az egyik legjobb prezentációt karrier témában:

Az interjú előző két részében a szoftverfejlesztés módszertanáról, alkalmazásáról, az üzleti elemző és a programfaragó közötti különbségekről esett szó. Eljött az idő, hogy egy kicsit technológiaközelibb témákat feszegessünk, lehetőleg úgy, hogy a nem (túl) képzett olvasók is értsék a lényeget.

Az alábbiakban folytatom az előző részben elkezdett társalgást kollégámmal és barátommal, Marhefka Istvánnal, a Synergon Informatika Nyrt. vezető fejlesztőjével. Nem titok, hogy több, mint egy éve dolgozunk együtt egy projekten, így volt alkalmunk megismerni egymás munkastílusát, hozzáállását.

Gödöllőn, a Szent István Egyetem épületében, nagyon barátságos miliőben került megszervezésre a 22. Családterápiás Vándorgyűlés. A szervezők kitettek magukért, a többi évhez hasonlatosan most is zökkenőmentesen alakulnak a dolgok (még egy fél nap van hátra!). Az előadásokból keveset hallgathattam végig: délelőtt felváltva sétáltattuk Annát a folyósón és az intézmény parkjában, délután pedig magam is előadtam.

Programot írni sokféleképpen lehet. Az elsődleges olvasat szerint a fejlesztő lényegében egy droid, aki a felmért üzleti igények alapján programot farag. Ezen interpretáció szerint az ideális szoftverfejlesztő alacsonytermetű, szemüveges, dadogó, zsíroshajú, szociofób szájbermániás. Ez a sztereotípia a mai napig jelen van, jóllehet manapság már csak ritkán látni efféle bitekből összeállt humanoidot.

Makány Tamást szoktam faggatni, ha kognitív pszichológiai témában eligazításra vágyom. Az Implicit Laboratórium Egyesület tagjaként a pszichés alapfolyamatok (pl. tanulás, emlékezés, döntéshozás) tudatküszöb alatti működésmódjai érdeklik, egyébként pedig az angliai Southampton Egyetemen PhD-zik, ahol módszertani és kognitív szaktárgyakat is oktat.