15 éves kissrác vagyok, eddig nem volt ilyesmi gondom.
Nos, én az éjjel hallucináltam és teljesen a tudatomba voltam.

kb. fél 12-kor feküdtem le a tesómmal.
A tesóm éjfélkor kiment a konyhába aludni, kivitte az ágynemüjét és a szönyeget is mert ő a földön szokott aludni. Eléggé igénytelen tudom, de ez van.

Na szal feküdtem éjjel az ágyamba, nagyon fáradt voltam, de nem tudtam elaludni a sok kólától és teátol. Már éjjel 1 óra volt amikor elkezdtem merengeni, azt nem tudom mire, de hirtelen felbukkant a fejemben egy zeneszám eleje, vmi light rockos és nagyon el akartam gitározni. Elötte még sose hallottam azt a számot, és nem emlékszem pontosan a hangzásra. Akkor jutott eszembe h nincs gitár a házba, de a szám a fejembe ment tovább. Olyan erősen gondoltam rá h szinte hallottam a zenét, és nem tudtam másra gondolni pedig próbáltam. Ez az egész kb. 10 mp-ig tartott, aztán felhajoltam és akkor elmúlt. Ekkor azt hittem h ébren álmodtam, de közbe akkor tisztán láttam a szobát meg tudtam mozgatni a fejem is...

De megint visszafeküdtem és gondolkodtam, és nagyon fura dolog történt. Nem sokkal utána hallottam hogy valaki bejön a szobába, de nem nyitotta ki az ajtót (pedig csukva volt!!). Odajött az ágyam mellé, és rám tette a matracot (a fejemre és a mellkasomra), a matrac felett ha jól tudom a pokróc volt. A tesómnak nem volt matracja, de pont olyan fizikája volt mint ami a nagymamámnál van... Semmit nem láttam belőle, mert a paplan alatt volt a testem java része és sötét volt, de azt hittem a tesóm az, mert ő mindig a földön alszik, ráadásul kb. éjfélkor kiment a konyhába aludni mint már mondtam. Elkezdett mellettem megágyazni az a valaki, én fel akartam kelni h lebasszam meg minden de egy izmom se tudott megmozdulni. Nem éreztem lebegést, se semmi különöset, de mozdulni se tudtam és nem láttam semmit de gondolkodni azt tudtam. Néhány másodperc múlva fel tudtam hajolni, de senki nem volt ott, a ágynemü hirtelen eltünt rólam (nem vette le), az idegent nem láttam kimenni, és teljesen olyan volt minden mint valaha.
Ekkor nagyon beparáztam, és mozdulatlanul feküdtem az ágyamba csukott szemmel, és arra gondoltam h mi lesz a következő ilyen "természetellenesség"...

Pár percig ezt csináltam, de közbe a szemhéjamon matematikai alakzatokat, négyzethálót, villanásokat, és végül pöttyöket láttam (nem voltak színesek)
Utána kimentem wc-re, ittam pár korty vizet, wc-ztem és visszamentem aludni. Egy ideig nem tudtam aludni, de nem történt már semmi és sikerült elaludnom reggelig. Nem álmodtam semmit se.

Ma délután tudtam meg h a tesómra is rájött az éjszaka ez...
Ő azt mondta hogy hallotta azt hogy az a bizonyos idegen átment az előszobán, be a fürdőszobába és végül a szobámba, de vissza már nem ment. Ő zenét nem hallott, de késöbb egy másik lakásba találta magát két lánnyal, nem tudta miről beszélgetnek, nem tudta megmondani hogy hol volt, mert nála is sötét volt és nem látott semmit...

Sztem kamuzik, de velem ez az egész megtörtént akkor is

Lehet h elmebeteg vok?
Vagy vmi rendellenességem van?
Fog ez még történni velem?

Thx annak aki tud segiteni...

Kedves Péter,
nem vagy elmebeteg, még csak rendellenességed sincs. Alvásparalízisben volt részed, de ezt magad is tudod, ha rátaláltál erre az oldalra. A jelenség minden lényegi elemét átélted, a hipnagóg élményektől az intruder jelenlétéig. A tesód szerintem is kamuzik...

Ajánlom, hogy olvasd el az alvásparalízissel kapcsolatos bejegyzéseket, segíteni fog abban, hogy elfogadd és megértsd az élményt, amit átélni kényszerültél.

Pánikra nincs okod, ha eddig nem volt ilyen élményed, vélhetőleg a későbbiekben sem lesz, vagy ha igen, akkor elég, ha összpontosítasz valamire, hogy urald a helyzetet.

Kulcsi elmondott minden lényegeset :)

A fennt említett témáról én sajnos sokat tudnék mesélni, ugyanis legalább 10 éve tapasztalok ilyen dolgokat, bizonyos időintervallumonként. Valamikor heti rendszerességgel jelentkeznek a dolgok, valamikor több hónapig semmit nem tapasztalok. Én főleg emberi hangokat hallotam eddig hallucinációim során. Eleinte nem értettem a hangokból semmit, csak motyogást, morgást, suttogást; viszont kb egy éve érthető dolgokat is sikerült "kapnom". Ha hiszik, ha nem egyszer azt ordította(!) belém egy hang hogy "dögölj meg". Egy másik alkalommal paralízisem közben sikerült nagynehezen "felfeszítenem" a szemhélyaimat, erre azt láttam, mintha egy sárga, vibráló koncentrikus körökből álló szempár meredt volna vissza rám. Ezek voltak a legérdekesebb eseteim; egy ideje nem tapasztaltam paralízist.
Örülök, hogy foglalkoznak evvel a témával, jó ha az ember meg tudja másokkal osztani ezeket a dolgokat.

Hú, most megnyugodtam hogy ez normális dolog. Én álmomban felemelkedtem a földről, és ekkor azt hittem hogy felébredtem. Éreztem, hogy a levegőben lebegtem, majd lassan ereszkedek bele az ágyba. Éreztem a bőrömön a takarót, ahogy hozzáér a lábamhoz, majd egyre nagyobb felületen érintkezik velem. Végül teljes súlyommal az ágyba nehezedtem, ekkor megpróbáltam forgatni a fejem, ami sikerült is. Csak furcsa volt, mintha az arcom egy része rögzítve lett volna, és nem fordult, csak nyúlott a bőr. Ekkor kinyitottam a szemem, minden sötét volt, és elkezdtem fulladni. A félelem miatt újra becsuktam a szemem, ekkor végre rendesen felkeltem. Így hogy megnyugodtam, már azt mondom érdekes élmény volt, de éjjel rendesen be voltam kakkantva.

Szia!
Valahol az oldalon a hozzászólások között találtam, csak azóta nem találom, hogy srác látta a tv-ben hogy a középkorban nők haltak meg stb.stb., hogy az nem az éjszakai hirtelenhalál szindrómának tudható e be?

De igen, csakhogy az, hogy éjszakai hirtelenhalál hátterében mi áll, arról sokféle magyarázat látott már napvilágot. Szerintem csak azt vetette fel az adott dokumentumfilm, hogy elképzelhetően ez is állhat emögött. Természetesen ezt igazolni nem lehet, hiszen élményről van szó, melyről az elhunyt személy értelemszerűen nem tud beszámolni.

Hello!

Nagyon sokszor előfordult már, hogy ébredés közben előfodrult velem, de multkor úgy sikerült megtapasztalnom, hogy nem voltam ébren.
Szép tvaszi délután volt, naplemente körüli időben történt, és háton feküdtem(olvastam, hogy legtöbbször háton fekve történik meg). Szóval eléggé fáradt voltam ledőltem pihenni, aztán egyszercsak éreztem, minhta át tudnék váltani vmilyen más lelkiállapotra(tudom hülyén hangzik de máshogy nem tudom körülírni a jelenséget), és mikor ezt megtettem akkor nem udtam hirtelen mozogni és ugy éreztem vki van a házban. Kb. 10-20 mo-ig tartott aztán megszűnt.
Először megiijedtem, de hajtott a kíváncsiság, és így egymás után még 5ször megcsináltam tudatosan, úgy, hogy közben nyitva is volt végig a szemem. Többszöri alkalomra sikerült legyőznöm a félelmet, és inkább élveztem a nyugalmi állapotot, nagyon kellemes volt. Akkor hagytam abba, mikor a 6. alkalommal elkezdett lecsukódni a szemem, gondoltam nem viszem tulzásba mivel nem tudom mi ez.
Az azt követő hetekben többször is sikerült újra megcsinálnom tudatosan(előtte mindig relaxáltam, hogy megfelelő nyugalmi állapotba kerüljek). Egy idő után felhagytam ezzel, mert nem volt időm rá, meg nem tudtam eléggé relaxálni.
Eddig nem tudtam, csak ma találtam rá erre a kifejezésre véletlenül és rájöttem, hogy alvási paralízisem volt. De csak egy embert ismerek eddig aki szintén elő tudta idézni tudatosan.
Elég kellemes érzés, utána mindig kipihetnnek éreztem magam, még akkor is ha el se aludtam.

Ha van valaki aki szintén tudja kontrollálni akkor írjon.

cső

Hi!
Nos nem tom, nálunk az öt éves öcsémmel vannak "gondok". Néha, és ez kiszámíthatatlan, de általában akkor, mielőtt beteg lesz, megtörténik vele. Szal a lényeg, h miután már mindneki lefeküdt és ő már alszik egy jó ideje egyszer csak felriad és a szoba másik végébe mutogat meg mondja h jaaaj ne, anya vigyél innen stb.. És a mai este (kb 10 perce történt) volt a legdurvább. Alig tudtuk felkelteni és körbe-körbe ment a szobában+ néha leguggolt, aztán nem tom mintha vki jól fejbenyomta vna felkelt. Hát foggalmam nincs mi lehet a gáz, már voltunk dokinál is ő meg azt mondta túl élénk a fantáziája és ezzel az ügy lezárva. Ne nézzen gáz filmeket. Hát nem is néz azóta, mégis megtörténik..
Ha vki tud vmit erről az egészről pls segítsen!!!
Előre is thx,
Leisha

Szia Leisha,
Amit mi a fantázia számlájára írunk, azt ötéves korban realitásként éli meg a gyermek. Az ébrenlét és alvás határán történnek rendszerint ezek a bizarr jelenségek, mikor az érzékszervek még részlegesen befelé fordulva a belső tartalmakat külsőként érzékelik. Ez a hipnagóg tudatállapot, az ilyen élmény pedig a hallucináció, azaz nem fantázia, hanem realitás.

A hallucináció és a fantáziálás közötti különbség tehát az átélt élmény realitásszinezetében keresendő. Egy külső megfigyelő számára ez nem valós történés, annak aki átéli azonban ugyanolyan valós, mint bármilyen más jelenség.

Éppen ezért a következőket ajánlom:
1. Biztonságos környezetet kell kialakítani a gyermeknek. Amikor ilyen felzaklatott állapotban van, érdemes ölbevenni, megnyugtatni, és jelezni, hogy tudsz róla, érted a félelmét. Ha a szülő/testvér is szorong, az növeli az ő félelmét.

2. Nagyon ijesztő tud lenni az, hogy valaki olyasvalamit lát, ami szemmel láthatóan nincs ott. Ha nagyon átérezzük az állapotát, megvan a veszélye annak, hogy bennünk is felmerül a félsz, hogy valóban ott van objektív módon valaki/valami, akitől/amitől félni kell. Ne bagatelizáljuk el a problémát, ahelyett, hogy legyintenénk, hogy ugyan már, ez csak egy hallucináció, inkább próbáljuk meg lecsillapítani az elménket. Ebben segíthet egy rövid meditáció (pl. légzésre figyelés, egy pontra való összpontosíás, mantrázás), vagy akár az ima is.
A másik veszély, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a helyzetnek. A gyermeknek azt kell éreznie, hogy amit átél, az természetes. Túl nagy felhajtás sincs a dolog körül, de nem is hanyagolják el a problémáját.

3. Arra érdemes összpontosíani tehát, hogy nyugodt légkört teremtsünk a lakásban. Ehhez mindenekelőtt magunkat kell megnyugtatnunk.

4. A lakás geometriája/berendezése/tisztasága, a falak színei, a berendezés formája, a gyermekágy helyzete mind mind befolyást gyakorol a lakók tudatállapotára. Érdemes tájékozódni ezen a téren is, odafigyelni, hogy összhangban legyenek a bútorok/színek, stb.

5. Érdemes megkeresni az összefüggést a hétköznapi események és az élmény között. A betegséget nevezted meg egy ilyen tényezőnek. Minden betegség növeli a szorongásszintet, ez nem vitás. Magasabb szorongásszint mindig összefügg a betegség megjelenésével.

6. Valóban, ne nézzen gáz filmeket, és más filmeket sem. Ötéves gyermek ne nézzen egyáltalán tévét, főleg ha ilyen érzékeny a képi hatásokra! Ezt én is fontosnak tartom.

Hm..
Hát köszi a rengeteg tanácsot:) Am. visszatérve erre az ölbevevős dologra.. Amikor ilyenje van mindig ölbe veszi valaki. Általában anyu vagy én de teljesen fel van zaklatva és nem marad ott, inkább tol el magától és jár-kel a szobában. De mind1, remélem sikerül kinőnie ezt...

Sziasztok! Rendszeresen, napi szinten látok valakiket az ágyam körül. Van, mikor nem is tudom, nem is látom, vagy nem is emléxem mi volt az, de menekülök tőlük! A motoros embertől, a sárga kígyón át, minden van! Van hogy hatalmas tárgyat látok a fejem felé csapódni, vagy kardélt a szemem előtt, ahogy kinyitom .Rendszeresen kiszaladok a szobámból, a paplanomat valahol a közepén szoktam eldobni. Ez mindig így van. Tegnap jól be is vertem a lábam az ágy keretébe. Hihetetlen hogy az ember mennyire toppon van agyilag, mikor menekülni kell, és mégis mennyire buta az agy, hogy, legalábbis én, még 5perc elteltével is alig merek visszajönni aludni, mert hiszek abban, hogy amit láttam, valós volt! Magam után becsapom az ajtót is,hogy ne tudjon kijönni, aztán 2perc mulva résnyire kinyitom, és benyúlok a villanykapcsolóhoz! Egyedül alszom, s már félek, ha sötét van...

Sziasztok!

Velem nagyon sok hasonló dolog történt meg! Nemrég fedeztem fel ezt az oldalt és nem is nagyon tudtam régebben, hogy ilyenkor mi történik velem! Én azt szeretném megkérdezni, hogy és az normális, hogy pl egész éjszakán át pl hajnali 1-től hajnal6-ig folyamatosan sorozatban történik velem ilyen dolog, legutóbb például sorozatban megöltek arra ébredtem este, hogy nem tudok megmozdulni és valaki felém közeledett gúnyosan rámnézett felnevettet és egy sorozatlövést kaptam a mellkasomba és nagyon nagyon fájt és rettentően féltem. Majd nem éreztem azt a feszítő érzést hogy nem bírok felkelni, hanem egyszerre minden könnyűvé vált és láttam ismerőseimet próbáltam hozzájuk szóni majd egy hangközölte hogy nem hallanak, mert meghaltam és úgy éreztem mintha lebegnék, majd hirtelen újból mereven feküdtem az ágyamban és nem értettem az egészet nem tudtam megmozdulni láttam a szobámon beszűrődő fényt a plafonon minden végig teljesen élethű volt, majd újból éreztem hogy valaki bántani akar és újból megöltek és ez sorozatban így ment mindig máshogyan öltek meg....... És mindvégig nagyon élethű volt és egy percig nem kételkedtem abban hogy ez nem valós csak akkor amikor végre tudatosult bennem, hogy már megint háton aludtam és elkezdtem magam szidni, hogy nem lehetek ekkora hülye, hogy már megint így aludtam el és utána felidéztem mi történt és beparáztattam magam, mint az állat és tágra nyílt szemmekkel néztem körbe a szobámban és nem mertem aludni, de végül elaludtam....... Egyébként mellékesen 21 éves létemre eléggé félek a sötétben és mindig tapasztalok fura dolgokat csak erről nem tudok senkivel beszélni, mert egyszer meséltem el és egyből hülyének néztek és kinevettek...... Ha valki válaszolna nekem nagyon megköszönném!

Sziasztok!
Nekem is voltak hasonló élményeim, izzadásig...egyszer süllyedés érzéssel kezdődött az egész, egyre mélyebben éreztem magam, mikor megjelentek képek (édesapám,de volt amikor azt láttam hogy elvisznek engem) , hangokat is hallotam,valamikor olyan hangosan, hogy szinte megsüketültem...csak a szám sarkát tudtam mozdítani, próbltam egy ideig ,végül sikerült felkelnem. Nem telt bele 1 mp és újra kezdődött,a testem elernyedt. Amikor már nagyon megijdtem megmostam az arcom, visszafeküdtem és kezdődött előről az egész. Voltak hónapok, amikor többször előfordult ilyen esemény.
Többedik alkalommal már amikor elkedződött, próbáltam jóra gondolni, hátha nem lesz fulladás érzésem és szert teszek egy jó utazásra..nem siekrült.
Szinte minden nap emlékszem az álmaimra is.
Nem félek a sötétben, sem egyedül, a lelki világom eléggé feldúlt,rendezetlen ,nem túl harmonikus.
Az lenne a kérdésem,hogy veszélyes e ez az állapot,ha nincsen külső támadó, meg lehet e fulladni vagy süketülni? Esetleg gyógyszer vagy hasonló anyag bevitele a paralízis gyakoriságát befolyásolhatja?
(még nem olvastam el teljesen az oldalt, mert megörültem a lehetőségnek,hogy ezt közölhetem.)
Előre is köszönöm, Barbara,17

Szia Barbara! Nézd én is sok kétség között vagyok ezzel kapcsolatban előtted írtam én is ide, azóta mindigfigyelem az oldalt hátha valaki válaszol de eddig senki sajnos! Nem tudom az én véleményem szerint nem süketülhetsz meg mert ezt mind hallucinálod de elhiszem neked hogy dobhártya szaggató lehet ez az ordítás és tényleg úgy hallod mintha valós lenne és néha én sem tudom eldönteni hogy mi a valós és mi a nem valós és néha nem értem az egészet! Múltkor mikor velem előfordult és nem tudtam megmozdulni megkérdezte egy hang hogy befeküdhete az ágyba mellém és rágyújthat-e hát én csak nyöszörögtem valamit mert egyszerűen nem tudtam válaszolni és azt hittem a lakótársam kérdezte pedig nem és teljesen éreztem mindent hallottam ahogy odaül mellém
meggyújtja a cigit és éreztem a füstöt és közben nem tudtam mozdulni!
Sajnos én se kapok ezekre választ, hogy ezek miért vannak, de nem hiszem azt hogy megőrültem volna vagy nem lennék teljesen normális! Csak mellékesen megjegyzem azt hogy amikor egyszer megbénultam álmomban és hallottam lépéseket a konyhában tányércsörömpölést és mikor reggel megkérdeztem a lakótársaimat mindenki hallotta és mindannyian azt hittük hogy a másikunk volt odakint csak közben én bénult voltam az ágyban nem tudtam megmozdulni olyan volt mintha valaki fojtogatna és másnap kint ültem fényes nappal a konyhában és a kis tévénk bekapcsolt magától majd amikor oda akartam lépni hogy kikapcsoljam azzal a lendülettel kikapcsolt szerinted nem kaptam frászt! És senki nem mondja azt hogy mind a 4 lakótársammal hallucinállunk mert ilyen nincs meg akkor még ott volt nekem ez a bénulás is azt hittem hogy belebolondulok, de azóta túltettem magam és megtanultam, hogy nem szabad semmitől sem félni és azóta egy picivel jobb de még most is történnek olyan dolgok amitől nagyon nagyon félek és tudom hogy soha nem nyugszom meg és ha félek az csak annál rosszabb, mert nem szabad félni! Egyébként most lehet azt, hiszed hogy kamuzok pedig hidd el nem így van ez mind így volt ahogy leírtam! Nem tudom, hogy most ha elovastad komplett idiótának tartasz vagy segíthettem-e valamit? Majd ha van időd akkor válaszolj! Szia

Kedves Barbara és betti,
kérlek olvassátok el, ha eddig nem tettétek meg, az Alvásparalízisről írt e-bookot: sok kérdésetekre választ fogtok kapni!

Kulcsár Zsolt és Szentes Lajos: Alvásparalízis. Lajos (intruder) most lektorálja az első verziót (amit pdf-ként letölthettek a belinkelt oldalról); reményeim szerint még a héten elkészül.

A következő alvásparalízises élménykor a félelem ellen ajánlom, hogy hangosan kezdjetek el imádkozni, vagy mantrázni. A figyelmetek ezáltal összpontosul, és ez a félelmet megszűnteti.

Az lenne a kérdésem,hogy veszélyes e ez az állapot,ha nincsen külső támadó, meg lehet e fulladni vagy süketülni? Esetleg gyógyszer vagy hasonló anyag bevitele a paralízis gyakoriságát befolyásolhatja?

Nem fogsz megfulladni, vagy megsüketülni, ne félj ettől. Arra keresd a választ, hogy miként uralhatod a jelenséget, és akkor megszabadulsz tőle. Ehhez az elsődleges fegyvered a tudás: olvass a témáról minél többet, és alakítsd ki a véleményed, álláspontod róla.
A gyógyszer vagy "hasonló anyag" bevétele egyértelműen befolyásolhatja az alvásparalízis intenzitását és gyakoriságát. A drogokra jellemző, hogy a legfontosabb fegyveredtől fosztanak meg, mely ezekben a helyzetekben segíthetne: a figyelem összpontosításától. A drogok hatására a kontroll meggyengül, és ezáltal sokkal erőteljesebben kerülsz az élmény hatása alá. Próbálj megszabadulni ezektől az anyagoktól, ha kapcsolatban állsz velük.

Sziasztok!

A két legutóbbi élményemet szeretném veletek megosztani.

Az ágyamban feküdtem a hátamon. Hajnali 3 óra is lehetett már amikor felébredtem, mert halottam és láttam valakit bejönni a szobába. Felültem. Egy sötét alakot láttam, aki az éjjeliszekrényem mellett állt. Nem tudtam tökéletesen ránézni hiába próbáltam. Az arcát sem láttam, de csak azt tudtam biztosan, hogy férfi. Miután felültem, egy darabig még azt hittem, hogy a barátnőmnél vagyok és mivel ők már elmentek aludni, gondoltam nem leszek illetlen és beszélgetek a vendégükkel. Egy idő után azonban újra az én szobámban találtam magam, ülve és mereven bámultam magam elé, nem tudtam elfordítani a fejem. Mivel sötét volt megkérdeztem az alakot, hogy ne kapcsoljam e fel a villanyt, mert csak jobb lenne úgy beszélgetni. Válaszolt és azt mondta, hogy neki így jobb. Gondoltam magamban ha neki így jó nekem tökmindegy, beszélgessünk akkor sötétben. Elkezdtünk beszélgetni az élet dolgairól, de sajnos nem emlékszem egészen pontosan, hogy miről is. Kb. fél óra után nagyon kimerült kezdtem lenni és nem bírtam tovább ülve maradni, visszahúzott az ágy és újra álomba merültem. Az alak mindvégig az éjjeli szekrényem mellett maradt a beszélgetés közben, nem közeledett, de mint már említettem nem tudtam ránézni, csak magam elé tudtam meredni. A furcsa az egészben hogy egyáltalán nem féltem, sőt még szimpatikus is volt. Teljesen biztos vagyok abban, hogy nem álom volt!

A legutolsó dolog talán még ennél is furcsább ugyanis miközben ez történt nem voltam egyedül és nem az ágyban feküdtem. Egy másik barátnőmnél voltam. A lakásának a bejáratát külső folyosóról lehet megközelíteni, az alsóbb szinteken ugyanúgy. Amikor távoztam hajnalban 2-3 óra körül kikísért a folyosóra. Hallottam, hogy az alatta lévő szinten beszélgetnek. 2 férfi a folysón beszélgetett egy harmadikkal, aki a folyosót a lépcsőháztól elválasztó rácson túl tartózkodott. A barátnőmmel lenéztünk és megkérdezte, hogy leolvasni jönnek e, és hogy ő hozzá is fog e menni. A válasz a rácson túl tartózkodó embertől igen volt. Ekkor még nem is esett le, hogy hajnalban senki nem olvas le semmit és nem is tartottam furcsának. Elköszöntem és haza indultam. Az egész párbeszéd kb 5-6 percig tarthatott a férfival. Miután hazaértem lefeküdtem aludni. Másnap mikor felkeltem eszembe jutottak a történtek és aggódni kezdtem, hogy remélem nem engedett be senkit a rácson este. Azonnal felhívtam, és kifejeztem ezeket az aggodalmaimat. Ő furcsán "nézett" és bolondnak tartott, hogy miért beszélek hülyeségeket nem jött senki leolvasni semmit és nem is beszélgettünk senkivel.

Ezek a dolgok amik történnek velem nem is aggasztanak annyira, mint inkább az, hogy nem tudom, hogy ez idő alatt mi történik...

Sziasztok!
Köszönöm vlaszotokat, kicsit megnyugodtam.
Hülyének senkit nem nézek hiszen énis hasonló helyzetben vagyok. Nem szeretnék megszabadulni ezektől az élményektől, csak kontrollálni őket. A mantrázást ki fogom próbálni, van aki tud ebben nekem segíteni. Nemrégiben volt egy egyesület, ahol szinte minden alkalommal volt vezetett élmény, néhol meditáció. Remélem nem lesz vele baj. Érdekel a téma nagyon is, olvasok is róla egyre többet.
Mégegyszer köszönök mindent, hamarosan visszalátogatok az oldalra.

Szia!

Körülbelül úgy tizenhárom-tizennégy éve küszködöm a problémával,az alvási paralízissel. Olyan hét,vagy nyolc éves koromban jelentkezett nálam tudatosan. Az előtt is voltak dolgok velem éjszaka,amiket anyám mesélt nekem. Felriadtam az éjszaka közepén és felakadt szemmel rettegtem valamitől.Alig tudott szegény lenyugtatni. Eléggé élénk a fantáziám gyermekkoromtól kezdve,és ezektől a jelenségektől még élénkebb lett.
Első tudatos alkalomként nem tudtam megmozdulni éjszaka,mikor felébredtem. Szinte rohamként támad az emberre, mintha tényleg valaki hatalmas erővel az ágyba préselne. Hangot nem tudsz kiadni, ha még a fizikai világban vagy,akkor esetleg halk nyöszörgést. De szörnyű dolog. Éreztem,hogy valakik állnak körülöttem. Aztán a többi ködös. Egy mozzanat végig kíséri a jelenséget. Mindig villanyt akarok kapcsolni. Esküszöm, érzem,hogy hozzáérek a kapcsolóhoz,de nem történik semmi. Csak én vagyok, a nyomás,és a sötétség. És ha meg is tudok mozdulni,olyan,mintha öten fognának le, és még a fejem is elfordítanák. Próbálok ordítani,de ha már a hallucinációban vagyok, olyan,mintha valahol a sivatagban kiabálnék, és nem hallja meg senki.
Volt már ilyen szobába bejövő rém alak is,és esküszöm, éreztem, hogy a homlokomra szorítja a mutatóujját. Aztán lefeküdt mellém, és reggel olyan kipihent voltam,mint még soha.
És előjött egyszer úgy is a dolog,hogy éretzem, valaki a hátamon ül, mivel hason feküdtem,és mintha szívta volna a vérem. Máskor fölém hajoló idegen lények voltak. De egy közös,valaki mindig megfogja a kezem.
És ezek gyermekkoromtól. Orvoshoz nem mentem vele soha,mert meg voltam győződve,hogy ezek UFO-k:).
Már egy ideje nem jelentkezett,de tegnap éjjel újra.
Remélem visszatér,hogy tanulmányozzam.
Köszönöm, hogy megoszthattam élményeimet. Majd még írom őket,ha lesz vmi új.

Aludjatok jól!

Sziládi Sándor

Nekem tegnap volt olyan először, hogy álmomban volt paralízisem én nem félálomban....arra keltem, hogy láttam, hogy teljesen elgyengültem és leestem a székről. Földet érés előtt kipattant a szemem. Ma csak rövid ideig tartó kisebb hallucináciom volt. Azt éreztem, hogy a telefonom a kezemben van és egy ismert zene ment rajta,de inkább, mintha a fejemben hallottam volna. Kis időre rá azt hittem, hogy a barátom megérkezett, odaült a géphez, hogy ő éhes és kaját szeretne rendelni. Én meg gondoltam magamban, hogy megint elaludtam és próbáltam valami hangot kiadni, hogy észrevegye, ébren vagyok már.
Mikor sikerült felkelnem,telefon nem volt a kezemben és a barátom sem volt itthon.
Kivételesen nem volt szörnyű érzés ez a kis utazás.

Nekem tegnap éjjel volt három furcsa élményem, és igaz, nem éreztem magam lebénulva, mégis leirom, mert kicsit hasonlit némelyikőtök beszámolójára.
Egyedül voltam, és égett a villany a másik szobában, mert sosem merek teljes sötétségben aludni, ha nincs ott senki. Többször felriadtam, először: fölébredtem, majd kinyitottam a szemem, és egy nagyon nagy, legalább 5 centis rovart láttam a plafonon mászni, nagyon megijedtem, néztem egy rövid ideig, láttam, hogy mozog, és el akartam kapni, ezért kiugrottam az ágyból, felkaptam a szemüvegemet, és felkapcsoltam a villanyt, de már nem volt ott semmi. Annyira hihetetlen volt, hogy nincs ott, de aztán valahogy éreztem, hogy ezt csak képzelhettem. Utána megint elaludtam, megint felébredtem, és kinyitottam a szemem, és megint egy kb ugyanakkora, csak másmilyen rovart láttam a plafonon, és gondoltam, na tessék, mégis ott van, csak valahogy elbújhatott, vagy mi, és egészen részletesen láttam, szóval gondoltam, ez tényleg valódi. Megint felugrottam, mert megint nagyon megijedtem tőle, hogy mit keres egy ekkora bogár itt, még nem is láttam ekkorát soha, max. az állatkertben. De persze megint nem volt ott semmi, mikor felkapcsoltam a nagy villanyt, hogy jobban lássak. Harmadszorra "kopogtak" a bejárati ajtón az éjszaka közepén, de ezt már nem is ellenőriztem, mert a két óriásbogár-hallucináció után sejtettem, hogy ez is a képzeletem műve.

Velem is megtörtént!
16 éves vagyok,és én is átéltem már az alvási paralizis szörnyü érzéseit...Kb. fél éve,rendszeresen megtörtént velem éjszaka,hogy úgyéreztem ébren vagyok,hangokat hallottam,de nem tudtam se mozdulni,se kiabálni.Volt hogy úgy éreztem mászkál valami az ágyamon,vagy h kinyilik a szobám ajtaja.Volt hogy azt láttam hogy szörnyü dolgok mennek a tv-ben,de mindeközben az be sem volt kapcsolva.Egyszer láttam magam ahogy megyek kifele az ajtón,szaladok segitségért.Iszonyuan féltem,mert nem tudtam felébredni,a szobában,sot az egész emeleten egyedül voltam,anyám a földszinten aludt magába.Szörnyü volt ezt minden éjjel átélni,volt hogy többszöris megtörtént.Azt hittem a suli lehet ez oka,a sok stressz a tanulás miatt.De most hogy elolvastam ezt a cikket,rájöttem hogy ez nem valószinü.Egy ideig nehezen mertem elaludni.Tudtam hogy éjjel megint megtörténik.De egy ido után ezek az "álmok" vagy nemis tudom minek nevezzem oket,megszüntek.De tudom,hogy ha ujbol visszatérnének,nem lenne se erom,se bátorságom nyugodtan megvárni még vége lesz.Nem kívánom senkinek azt amit én abban az idoben átéltem!

Sziasztok!

Végre rátaláltam erre az oldalra...
Nekem már 10 éve van ez a mozdulatlanságom (14 éves koromban kezdődött).Először hallucináció nélkül,majd jött az is. Volt hogy lebegtem az ágyamba,hogy pörögtem,hogy kirepültem a házból,stb. Mindig nagyon féltem,de az évek múlásával néha tudtam kezelni a félelmet. Hangsúlyozom néha,mert amikor egy össze aszalódott kéz fogdosott és láttam is és éreztem is a kezet,nem tudtam megnyugodni,akkor sem amikor egy halott feküdt mellettem,egyszer meg azthittem,hogy megfogok halni,nagyon féltem,éreztem Isten jelenlétét,hangot nem tudtam kiadni magamból,és megmozdulni sem persze,de magamban könyörögtem neki,hogy ne hagyja hogy meghaljak. Ez annyira valós volt,hogy eltudom képzelni,hogy tényleg meghalhattam volna. A héten kétszer is volt alvási paralízisem,és nem először hallucináltam be,hogy valaki megakar erőszakolni.És sajnos érzem is a dolgot,annyira féltem még akkor is mikor magamhoz tértem,hogy vissza aludni sem,de még sírni sem mertem. Megmondom őszintén,nagyon félek!!! Szerintem ez nem normális,hogy behallucinálom,hogy valaki megakar erőszakolni,és ez nem először van! Kérem aki tud bővebben erről az egészről... Hogy lehet megszűntetni ezt az egészet?? Nem olvastam még végig az oldalt...
Kb 5 éve voltam emiatt az alváscentrumban,de azt mondta akkor az orvos,hogy ők még nem sokat tudnak az alvási paralízisről,és felírt egy antidepresszánst,amitől rángatóztam akkor éjszaka,többet nem szedtem be,de az orvoshoz sem mentem vissza,mert láthatóan nem érdekelte a problémám,de nagyon félek!!!
A másik... Nem lehet oxigénhiány? Az utóbbi időben gyakran ébreked arra,hogy az orromon egyáltalán nem kapok levegőt,a számon keresztül még épphogy,sokszor szinte fuldoklom.
Minél előbb megakartam ezt ide írni,én régen annyi helyen próbálkoztam neten,de senki nem tudott erről semmit,én meg nem tudok belenyugodni abba,hogy ilyeneket hallucinálok.:(
Előre is köszönöm,ha valaki segít!

Sziasztok!

Már régen elkezdődött hogy az időérzékemmel valami probléma vagy különös dolog történt először azt hittem ez csak valami véletlenek sorozata de ez nem lehet mivel máig ugyanezt tapasztalom. Amikor véletlenül ránézek az órára akkor mindig azonos időt mutat az óra a másodperccel, pl. volt amikor ránéztem egy nap az órára és 14óra14perc volt majd 2órával később 16óra16perckor és így tovább. Ez mára napi rendszerességgel előfordul, megesett már hogy ez egy nap 6szor fordult elő!!!! Szóval nem tudom hogy ,itől lehet, van mikor a számítógép órájára néztem rá ami elvileg pontos hiszen az internetidőt mutatja, nem tudatosan csak kíváncsiságból mert érdekel hogy mióta tanulok és 21óra21et mutatott. Elkezdtem felírni ezeket és 1hónap alatt több mint 40szer fordult ez elő velem.

A másik dolog ami aggaszt bár nagyon tetszik az az hogy mostanában egyre többször álmodom úgy mintha ébren lennék(lucid-tiszta álom). Először tudatos dolog volt azóta sokszor már csak arra kell gondolnom hogy most tudatosan akarok álmodni és tessék tegnap vagy ma hajnalban ez tökéletesen sikerült. Ezt arra mondom hogy nem csak tudtam irányítani hanem minden a helyén volt a konyhában levő dolgok, eszközök, edények minden olyan részletességgel és tiszta látással amilyet álmomban még soha nem tapasztaltam. Egyébként többször volt ilyen álmom az érzékeim ugyanúgy működnek emlékszem ez legelőször kiskoromban fordult elő velem egy trauma után... akkor tanultam meg repülni de sokszor elvesztettem a kontrolt,szorongtam és negatív élményeket is szereztem álmaimban. Mára ennek semmi nyoma csak egyre jobban izgatnak ezek a jelenségek ugyanis életemben nem számítottam volna hogy ezek velem fordulnak elő. Olyan is volt hogy nem én kersetem meg (gondolom a tudatalattim) a tudatos álmot hanem "ő" engem :D. Szobámban feküdtem és egy női hang és csók fogadott. A tökéletes nő minden tekintetben. Egy hétig nem ment ki a fejemből az arca és a hangja sem!!Az álmom közben felriadtam és arra gondoltam nagyon erősen koncentrálva hogy vissza akarok menni és sikerült!!! Ott volt újra és azt kérdezte hogy mi a baj mintha fogalma sem lett volna hogy én előbb kiszakadtam ebből az egészből. Ennél az esetnél ez vagy 3szor megtörtént. Amúgy álmaimban fantasztikus helyeken is jártam, sokszor összefüggéstelen dolgokról fantáziálva de egy hete szinte mindegyikre emlékszem és így 17 évesen! kicsit ijesztő ez akkor is ha kellemes. Ilyenkor tud egyáltalán pihenni az agyam? Tehát az éber-álom pihentet,kikapcsol? Nem káros ez? Kérlek nyugtassatok meg hogy nem vagyok klinikai eset, mert a családban csak hülyének néznének ha beállítanék ilyenekkel. Válaszotokat előre is köszönöm.

12 éves vagyok és haverom ajánlotta hgy olvassam el ...... nagyon beszartam valaki a hubalibali@Gmail.com cimre irja meg lécci hogy 12 éves korban meg szokott e ez történni !!!beszartam !!!!!valoszinü hgy ma nem tok aludni :S ez nagyon komoly , LÉCCI SEGITSETEK!!!!HOGY TUDNÁM MEGELŐZNI ???MIKOR TUDOM HOGY EZ VAN VELEM ?ÉS MÉG SZÁMOS KÉRDÉSEM VAN !!!AKKOR hubalibali@Gmail.com !!!!lécci !!

Én nekem egyszer volt alvási paralízisem úgy 9-10 éves koromban , de nemis biztos hogy az volt nemtudom olyan valóságos volt : égve voltak a villanyok , anyum éppen teregetett és mondta hogy kiviszi a ruhákat . Amikor kivitte hirtelen bejött az ajtón egy kistermetű 'baba' pedig fel voltak oltva a villanyok mégis sötétnek láttam nem láttam semmi erre megmerevedtem és próbáltam kiáltani de mintha közbe fulladnék és nemtudtam felkiáltani . Erre az az alak elkezdett közeledni felém de nem ugy mintha odasétálna, hanem ugy hogy eggyik pillanatban az ajtóban van , erre mintha reflexből lecsuktam volna a szemem és mikor kinyitottam az ágyamnál ált és végül meg a hasamon ült és éreztem hogy ragyás kezei vannak , és akkor hirtelen megtudtam mozdulni és elkezdtem forgolódni de aztán láttam hogy nem is ül senki a hasamon és a villanyok is levannak kapcsolva.

Van egy módszerem azok számára akik nem szeretnének alvás paralízisbe kerülni

1. Aludjatok el a tv-n ugy hogy a tv frontálisan van nektek és így nem kerültök olyan mély álomba hogy az paralízis bekövetkezzen és még viszonylag ki is tudjátok pihenni magatokat .

2. Aludjatok valami olyanon aminek 90 fokos teste van mint pl: egy kanapé mert azon elég nehéz szerintem háton maradni.

Viszont még lenne egy kérdésem: Általában nekem olyan szokott lenni hogy ha nézem a TV-t akkor hirtelen ugyérzem mintha zuhannák a kanapéval eggyütt és nemtudok rajta semmit csinálni de közben gondolkodok és még a tv-t is tudom nézni . és amikor leesek hirtelen reflexből fölülök és mélyen magamelé nézek .Valaki tud válaszolni erre hogy miért van?

Előre is nagyon köszönöm

Szia

Jó éjt és remélem beválik a tanácsom

"12 ÉVES VAGYOK ÉS HAVEROM"

Nos ezt nem lehet megelőzni ez egy normális viselkedés és ha megtanulod uralni máris a rossz helyzetből jó lessz. Esetleg megelőzni annyiban lehet hogy nem háton fekszel vagy valamire aludsz el mint például TV-re.

aha , norbi ha tod akk mért nem skypon mondod ? XD
ha nem te vagy akk bocs és köszi !!!

Tisztelet mindenkinek.
Nekem is volt ilyen ún.alvásparalízisem.és eléggé be is paráztam tőle.:)hát úgy alszok hogy a fejem pont az ajtónál van. és álmomban láttam ahogy kinyílik az ajtó és bejön rajta egy sötét alak.de csak deréktól felfelé láttam. és odajött a fejemhez az ágy széléhez. de hiába jött közelebb nem rajzolódott ki. talán lehet mert álmomban csak hunyorítva néztem. de nagyon megrémültem és ki akartam ugrani az ágyból.na ekkor lépett fel az hogy totál elnehezültem és nem tudtam se hangot kiadni se megmozdulni. (persze ez nem a legelső volt le a legdurvább.)az illető elkezdett fölém hajolni. mérhetetlenül meg voltam rémülve. már annyira hogy úgy éreztem teljesen reálisan hogy zsibbad a fejem és a végtagjaim is lezsibbadnak.de küzdöttem ellene és sikerült nagy nehezen felemelni a kezem de mintha ólomból lett volna. tudtam hogy álmodom és próbáltam átfordulni a hasamra majd még egy majd lefordulni az ágyról hogy az eséstől majd felébredek. közbe már hangot is adtam ki. persze nem beszéltem hanem ilyen nyökögés mert annál többet nem tudtam. majd sikerült nagyon nehezen átfordulni a hasamra és már félig lelógtam az ágyról. és felébredtem. a hátamon ébredtem fel. a kezeimet persze reflexből azonnal a fejem főlé hajítottam. mintha egész éjjel le lettek volna fogva én pedig mindenáron a fejem főlé akartam volna hajtani teljes erőmből. és hirtelen elengedték volna. de amikor felébredtem. nem az volt az első hogy itt van e még az az alak aki álmomban a fejem fölött volt. hanem az a megkönnyebbülő érzés hogy végre felébredtem. utána persze körbenéztem. de jó volt újra a reális világban. (ami lehet hogy nem is a reális világ.:))
egy választ kérnék vagy véleményt kérnék.:)
köszönettel: Peti.

már többször előfordult, zúgni kezd a fejem aztán az egész testem
legutóbb kiakartam menni az ajtón, szólni valakinek és lefolytam az ágyról. mivel a dolog ismerős volt, elkezdtem röhögni, hatalmas erőt éreztem magamban, de rettenetesen félni kezdtem, és elkezdtem átváltozni földön kúszó kígyószerű lénnyé, ami bármivel bármit megtehetne,
de tudtam, hogy ez nem lehetek és a dolgokat tulajdonképpen én irányítom
ezért valami jóságos dolognak akartam érezni magam, amit túlzásba csordult öröm érzése kísért
na mindegy, elegem lett és kétcentire lebegtem a föld fölött
gondoltam kinyitom az ablakot, hátha jobb lesz a dolog
az ablakban persze ült valak, mondom ilyen nincs
aztán visszafolytam az ágyba
nem igazán érzékeltem a testem, de mindent tisztán láttam és érzékeltem, a földhöz közel láttam a réseket a padlón, minden piszkot, amik valóban ott is voltak
aztán felébredtem, görcsösen feküdtem az ágyban, de azaz érzésem volt, hogy a testem valójában meg sem mozdult ez idő alatt
abban viszont biztos voltam, hogy ez megint nem egy álom volt.

még most is a hatása alatt vagyok, annak ami velem történt. nem tudom minek hívják ezt, nem is tudom, hogyan mondjam el, még magam sem értem. Egyik délután lefeküdtem aludni vagyis nem is ez volt a szándékom csak az ágyra lefeküdtem és elaludtam, aztán egyszer csak álmomban amit teljesen úgy érzékeltem, hogy fent vagyok, tehát felébredtem és furcsáltam, hogy tiszta sötét van az egész lakásban és a szobámban is és valami kaparászást hallottam felnéztem a plafonomra és 3 embert láttam akik feket ruhába voltak és az arcukat se láttam mert valami maszk volt rajtuk és a falamon másztak és felém közelítettek, de én ezt az egészet úgy éltem át mintha megtörténne és ébren lennék, szóval az álmomban kifutottam a szobámból és és teljes sötétség volt mindenhol, bezártam a szoba ajtómat és kifutottam az utcára, amikor megjött a bátyám és mondtam neki h emberek vannak a szobámba és hívjuk a rendőrséget...a bátyám bement a szobámba és senkit nem talált ott.akkor azt gondoltam h biztos csak álmodom, bevettem egy feszültség oldót és visszafeküdtem aludni...álmomban, de teljesen valóságosnak tűnt aztán megint felébredtem és kimentem a szobámból és tele volt emberekkel a házunk és be volt rendezve mint egy kiállítás, undorító emberek voltak itt és nem is értettem h mi ez, bátyámat és apukámat nem találtam sehol, nem értettem, hogy mi ez, próbáltam az embereket kérdezni, hogy mi folyik itt és mindenki csak nevetett rajtam.körbe jártam a házat, kimentem a teraszra, na most azt kell tudni h a teraszon még nincs korlát és akkor volt és azt sem értettem, hogy került oda, egy ismerősömet láttam, akit rühellek és az ajtóban állt és gúnyosan mosolygott rám.teljes mértkében azt hittem, hogy ez mind megtörténik velem.már akkor megijedtem, hogy ilyen nem létezik kimentem az utcára levegőért kapkodva, és akkor jöttem rá h csak hallucinálok vagyis én álmomban azt hittem mivel ez megtörténik behaluzom az egészet befutottam a szobámba és hívtam a mentőket, hogy azonnal jöjjenek mert súlyosan hallucinálok és nagyon félek. a szobámban ült egy csaj akinek szintén nem láttam az arcát mert a haja eltakarta teljes mértékben a szemét és azt mondta hozzám jött. még jobban megijedtem és mondtam a mentősöknek h azonnal jöjjenek és nagyon siessenek.
na ezek után ébredtem fel valójában, de már nem tudtam megkülönböztetni, hogy ez még mindig álom/hallucináció vagy már tényleg fent voltam. egyedül voltam a lakásban. nem tudtam mihez kezdeni, zokogtam... szorított a mellkasom, nem kaptam levegőt, fuldokoltam, teljesen halál félelem jött rám, és még mindig nem tudtam, hogy észnél vagyok-e. Felhívtam a nagynénémet, aki a kórházban dolgozik, hogy nem tudom mi történik, most tényleg beszélünk e vagy nem. nem mertem kimenni a garázsból, mindentől féltem.
nem értem, hogy mi volt ez.
mostanában is előjönnek ezek, de nem ilyen mértkében, félek elaludni... félek az emberektől, szinte utálom őket. mindig megjátszom magam, de nagyon távolságtartó vagyok.
ez most milyen kategóriába tartozik?? mit csináljak?? teljesen kétségbe vagyok esve...
könyörgöm valaki segítsen.
köszönöm.
hugsy

Nem tudom segítek-e ezzel valakinek.
Nekem egyszer volt életemben álomparalízis, méghozzá a fojtogatós hallucinációs változatból. És nem féltem tőle.
(mondjuk már jó ideje foglalkoztat az álmokkal kapcsolatos dolgok)
Tudtam mivel van dolgom.
A gond ott lehet, hogy rossz felé menekültök belőle.Nekem hirtelen adódó ötletből inkább az álmok irányába "menekültem", vagyis inkább visszaaludtam. És működött.
A másik amit fontos észben tartani, hogy az elmétek felett nektek van a legnagyobb hatalmatok(olyan szinten, hogy még az álmokba is lehet beleszólásotok -Tudatos álmodás-).
Ez mindössze akaraterő, és hit kérdése. Ha elhiszed hogy valós, akkor olyannak is fog tűnni, hiába történnek képtelenségek.
Úgy kell ilyenkor felállni, hogy én vagyok a főnök,
és jól "kiröhögni" ezeket. meg persze gyanakvónak lenni: Húha, Józsi bácsinak 4 karja van, és a plafonról támad rám, akkor valami nem stimmel. - Na józsi bácsi, menjen haza Mari nénit rémisztgesse, ne engem mert nem fog menni. :D
És Józsi bácsi el fog menni. (Persze ennek Mari néni már nem fog örülni :D)
Komolyra fordítva a szót, ki kell állni magunkért, És ez még az életben is hasznos, ahol nem mi vagyunk az irányítók.

Sziasztok,

most találtam az oldalt, és eszembe jutott néhány élményem, és úgy érzem meg kell osztanom a nagyvilággal.

16 éves lehettem, amikor kint voltam cserediákként külföldön. Délutánonként szokásommá vált elaludni, mert nagyon kimerült voltam a suli után, ilyenkor csak elterültem az ágyon, és úgy, ahogy van utcai ruhában már el is aludtam. Kívülről mindenféle zajok szűrődtek be, mert a család ugye élte a kis életét. Olyan volt, mintha kinyílt volna az ajtóm, és bejött volna a csereanyukám, aki odaült az ágyam mellé, és fel akart ébreszteni, én pedig fel akartam ébredni, de mozdulni se bírtam. A homlokomat és a kezemet simogatta, közben beszélt hozzám, és én válaszolni szerettem volna, de képtelen voltam. A szememet se tudtam kinyitni, a kezemet nem tudtam felemelni. Félelmetes volt.
Az volt benne a legrosszabb, hogy még másnap se tudtam eldönteni, hogy az egészet csak hallucináltam, vagy a csereanyukám tényleg bent volt-e és tényleg fel akart-e ébreszteni, csak amikor látta, hogy lehetetlen inkább kiment. Megkérdezni persze nem mertem.
Aztán egyre gyakrabban előfordultak hasonló esetek. Furcsa mert mindig valami ismerőst, vagy családtagot "képzeltem" oda, és legtöbbször nem bírtam megmozdulni. Volt, hogy kiabálni akartam, hogy ébresszenek fel, és volt, hogy sikerült valahogy kinyitni a szemem, és kivenni a szobában lévő tárgyakat, de felkelni, felébredni sosem.
Nem tudom, hogy ez mitől van, szerencsére már nem fordul elő gyakran, és legtöbbször délutáni alvásoknál van ez, amiket igyekszem elkerülni.

Egy másik eset az volt, hogy valami nagyon parát álmodtam, ilyen csoportos üldözőset a majmok bolygójával. Valahol a közepén felébredtem, már reggel volt, besütött a nap a szobámba, kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a Nagymamám bejön, és babrál valamit a rádiós órámon, majd kimegy. Teljesen tudatomnál voltam, de még nagyon élénken élt bennem az álom, és úgy döntöttem, hogy tovább szeretném álmodni. Pillanatokon belül visszaaludtam, és az álom ugyanott folytatódott, ahol megszakadt.
A rossz ebben is az volt, hogy mikor "ténylegesen" felébredtem nem tudtam, hogy a Nagymamám tényleg járt-e reggel a szobámban, ez alkalommal viszont meg mertem kérdezni a dolgot, és kiderült, hogy valóban bent volt.

Még az az érdekes, hogy legtöbbször mikor rosszat álmodok, és felriadok belőle a hátamon fekszem. Sosem alszom el a hátamon, nem is merek, pont emiatt, még akkor sem, ha úgy lenne a legkényelmesebb, de valahogy mégis a hátamra kerülök. Nem tudom, hogy mi lehet az összefüggés a rossz álmok és a háton alvás között, de ezt hallottam már másoktól is.

A háton alváskor az alsó állkapocs "leesik" és a torokban is oly módon ernyednek az izmok, hogy szűkebbek lesznek a légzéssel kapcsolatos járatok. Ez az oka annak, hogy háton fekve nagyobb eséllyel horkolunk, mint oldalpozícióban.
Ami miatt gyakrabban fordul élünk át háton fekve ijesztő hallucinációkat, az vélhetőleg annak tudható be, hogy a szűk járatok fulladásos-parát okoznak, amikor extrém módon elernyednek az izmok. A fulladástól való félelem nagyon alapvető az emberben, így adja magát, hogy nyomban rémséges dolgokat kezdünk hallucinálni ebben a helyzetben. Ez a kapcsolat a rossz álmok és a háton alvás között.

Nekem 1szer ebben az állapotban lepörgött előtem az életem, csakhogy éppen nem születéstöl a jelenig, hanem a jelentöl a születésig visszafelé, aztán sötétség, és felkeltem.

Annyira jó, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert eddig nem tudtam mi történik velem, mindenféle "külső erőktől" rettegtem. A leírt bénulásos dolog eddig egyszer fordult velem elő, a többi furcsa dolgot ez nem szokta kísérni. Szóval néhány hónapja beteg lettem és be is lázasodtam, és háton fekve elaludtam délután. Aztán azt érzékeltem, mintha az egész szobám ilyen zselé szerű anyaggal lenne kitöltve, és az ajtómnál áll valaki, vagy valami, és közeledik, de valahogy nem ér közelebb, mégis iszonyatosan ijesztő volt! Közben hallottam a nappaliból a tévé zaját, a szüleim ugyanis tényleg kint voltak, és próbáltam kiáltani, hogy jöjjenek át és ébresszenek fel, mert tudtam, hogy ez nem lehet a valóság, de csak tátogni voltam képes és nem tudtam mozdítani a tagjaim. Nem volt más mentőötletem, mint abban reménykedni, hogy létezik telepátia, és erősen elkezdtem koncentrálni arra, hogy anyukám valahogyan meghallja a fejében, hogy a fejemben segítségért kiáltozom, és átjön felébreszteni. Ami a legmeglepőbb a történetben, az az, hogy ebből az állapotból ténylegesen anyukám ébresztett fel, benyitott az ajtómon, mikor úgy éreztem, ennél erősebben nem tudom "küldeni" neki az üzenetet. : )