Szirbik Gabriella a MoodleMoot Konferencián tartott egy előadást “A konnektivizmus szociológiai vonatkozásai” címmel. Egyebek mellett a netokráciáról beszélt, arról a témakörről, mely engem is nagyon foglalkoztat. Az alábbi interjúban erről faggatom.

Dawkins önző génelméletének megjelenése óta tudjuk, hogy génjeink melléktermékeiként működünk, gondolataink pedig a mémek túlélőgépezeteként jelennek meg. Gazdaságtermelő hatásunk a pénz önállósodott létének köszönhető (Mérő, 2007), internetfüggőségünk pedig a szuperkompjúter epifenoménjeként is felfogható.

Kevin Kelly számos előadásában és cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy az internet által összekötött számítógépek hálózata most érte el azt a komplexitási szintet, amit egy emberi agy képvisel. A világ összes számítógépének komputációs ereje körül-belül egy emberi agy számítási erejével mérhető össze.

Közhelyszerű megállapítás: az internet az emberek közötti távolságok áthidalását teszi lehetővé. Carr szerint az egységes világ víziója nem az egyedüli forgatókönyv, még ha a legvalószínűbbnek tűnik is. Az internet működése apró műveletekre, ún. kattintásokra vezethető vissza, melyek egyszerű izolált eseményekként bonyolult hálózatokat képeznek. A kattintások mögötti döntések logikája meglehetősen jól modellezhető. Adott tehát egy hálózat, melynek csomópontjai a webhelyek, a kapcsolatokat pedig a linkekre való kattintás írja le. Barabási munkássága óta tudjuk, hogy az internet skálafüggetlen hálózat. A kapcsolatok erőteljesen befolyásolják egymást, a legkisebb eltérések a sok billió döntés által valóságos törésvonalakká nőhetnek. Kelet Ázsiában egy pillangó meglebegteti a szárnyát, minek következtében Közép Amerikában kialakul egy hurrikán. Az internetre is jellemző a meteorológia ismert jelensége, a pillangó effektus? Carr: "There's reason to believe, or at least to fear, that this effect, inherent in large networks, may end up turning the internet into a polarizing force rather than a unifying one." vö: Nicholas Carr: Tribes of the internet