Adler írja valahol, hogy hosszú éveken át tisztán élt benne az emlék egy temetőről, melyen iskolából hazafelé nap-mint-nap áthaladt. Miután hajdani barátai azt állították, hogy nem létezik ilyen temető az adott útvonalon, személyesen leellenőrizte a dolgot, s a legnagyobb megdöbbenésére azt tapasztalta, hogy nyoma sem volt a benne tisztán élő helyszínnek.

Felejtsük el egy pillanatra Monty Python-t és mélázzunk el azon, hogy mi az értelme létünknek! Milyen választ adnál a klasszikus kérdésre: miért élsz itt és most, honnan jöttél és merre tartasz? Nehéz szarkazmusmentes övezetben lereagálni a kérdést, túlságosan átfogó és nyomasztó ahhoz, hogy tömör mondatban választ adjunk rá. Nyeld le a torkodban felgyülemlett savanyúságot: most megmondom a megmondhatatlant.

Az akadémiai pszichológia absztrakt eredményei nem sokat jelentenek a hétköznapi boldogulás szemszögéből. Mire való a pszichológia ha nem arra, hogy a psziché kibontakoztatásában támpontként szolgáljon?
Van a pszichológiának egy ága, mely sikeresen megmenekítette a lélek fogalmát a tudomány számára.

Mi történik akkor, ha átlagemberek kezébe hatalom kerül? 1971 nyarán a Stanford Egyetemen 18 önkéntes egyetemistával két hetes börtönkísérletet terveztek. Két csoportot alakítottak ki véletlenszerűen: 9 börtönőrnek és 9 fogolynak kellett a "hagyományos" szerepeket eljátszaniuk.
A kísérletet 6 nap múlva leállították: ennyi idő elég volt ahhoz, hogy gyakorlatilag elszabaduljon a pokol.

Több mint tíz év telt el azóta, hogy Queen magnókazettámat felbontva fordítva fűztem vissza a szalagot. Az "Another One Bites To Dust" c. szám szövege a következőképpen módosult: "It's fun to smoke Marijuana". Ezen egyszerű kísérlet révén kezdtem el foglalkozni a szubliminális észleléssel, majd később az implicit tanulással.
Cikkemben felvázolom az implicit tanulás kísérleti és elméleti kutatását.

Ha már kiindulási pontként kezeljük a szimbólum-feldolgozó rendszereket az ember tanulmányozásakor, érdemes megvizsgálni, hogy mit is takar a fogalom! A kognitív pszichológia a lelki jelenségek tanulmányozását szimbólumok elemi manipulációjaként fogja fel. A gondolkodás ennek tükrében lényegében nem más, mint szimbólumokbból álló szimbólumgyártás.

Előző bejegyzésem kiindulási pontja az volt, hogy az ember a számítógéppel együtt szimbólum-feldolgozó gépnek tekinthető. Induljunk ki ismételten ebből a feltevésből, majd töprengjünk el azon, hogy mi áll a megismerési folyamatok hátterében!
Tegyük fel, hogy van valamiféle egységesség a kogníció mögött, mint ahogyan Allen Newell feltételezte "A megismerés egységes elméletei" c. művében.

A komputerember bejegyzés nyomán keletkezett vita hátterében húzódó fogalomzavart hivatott letisztítani az alábbi bejegyzés.
Az architektúrák megértéséhez abból kell kiindulnunk, hogy  mind a számítógép, mind az ember szimbólumfeldolgozó gép.

A klasszikus kognitív szemlélet szerint mind a számítógép, mind az ember szimbólum-feldolgozó gépként fogható fel. Az ember és gép közötti analógia meglehetősen egyszerűsített és sarkított megközelítése egyeseket felháborít, másokat pedig a mesterséges intelligencia védőügyvédjévé nemesít.

Talán kevesen tudják Neumann Jánosról, hogy élénken foglalkozott az emberi idegrendszer működésével. A programok tárolási lehetőségének felfedezésével előkészítette a terepet a klasszikus kognitivizmus számára. Neumann munkássága lehetővé tette, hogy 1958-ban Donald Broadbent létrehozza az emberi információfeldolgozás szakaszos lineáris modelljét.