A konnektivizmust legalább két felbontásban érdemes vizsgálnunk: interperszonális (személyek közötti tudásháló) és intraperszonális (személyen belüli tudásháló) szinteken. Az utóbbi megközelítés lenne az, amit Antal Miklós olyan szépen elmesélt az egyik implab esten, amikor Mérő Lászlóval találkoztunk valamelyik kocsmában (Ő persze akkor ezt még nem így hívta).

Közhelyszerű megállapítás: az internet az emberek közötti távolságok áthidalását teszi lehetővé. Carr szerint az egységes világ víziója nem az egyedüli forgatókönyv, még ha a legvalószínűbbnek tűnik is. Az internet működése apró műveletekre, ún. kattintásokra vezethető vissza, melyek egyszerű izolált eseményekként bonyolult hálózatokat képeznek. A kattintások mögötti döntések logikája meglehetősen jól modellezhető. Adott tehát egy hálózat, melynek csomópontjai a webhelyek, a kapcsolatokat pedig a linkekre való kattintás írja le. Barabási munkássága óta tudjuk, hogy az internet skálafüggetlen hálózat. A kapcsolatok erőteljesen befolyásolják egymást, a legkisebb eltérések a sok billió döntés által valóságos törésvonalakká nőhetnek. Kelet Ázsiában egy pillangó meglebegteti a szárnyát, minek következtében Közép Amerikában kialakul egy hurrikán. Az internetre is jellemző a meteorológia ismert jelensége, a pillangó effektus? Carr: "There's reason to believe, or at least to fear, that this effect, inherent in large networks, may end up turning the internet into a polarizing force rather than a unifying one." vö: Nicholas Carr: Tribes of the internet