Van bennem egy kényszerítő erő, mely ha a megfelelő pályán haladok, lappangva várja, hogy félrelépjek. Ellátom a napi rutinba szerveződő feladatokat, évek telnek el úgy, hogy alapvetően helyénvalónak érzem a dolgok alakulását. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy 3-4 éves ciklusokban szerveződik életem .

Körülbelül ennyi időre van szükségem ahhoz, hogy elmélyüljek valamiben és kihozzam magamból a maximumot. A ciklus utolsó negyedében kritikai érzékem elégedetlenségbe fordul, s érzem, hogy szétpukkanok a stabilitástól . Rendszerint nem akarok teret engedni az elharapódzó érzésnek, húzom az igát a megszokott mederben, amíg az a törékeny, apró, de makacs alaphangulat kényszerítő erővé növi ki magát. Maximum egy fél éves időintervallum alatt ez az érzés exponenciális görbe mentén az elviselhetetlenségig fokozódik. A sejtés meggyőződéssé, a kétely bizonyossággá érik bennem. Nincs kiút: változtatnom kell .

Nem hiszek a gondosan kiépített változásban. Hiszek a kockázatvállalásban, a lendületben és az elhivatottságban. A kényszeres biztonságkeresés mindhármat megcsonkítja: éppen a dolgok kvintesszenciáját csökkenti le és szünteti meg. Kevesen fognak egyetérteni ezzel a látszólag fejjel neki attitűddel, az emberek bizonyosságot akarnak; kikövezett, hamis bizonyosságot .

Aleister Crowley tömören és velősen foglalta össze egyetlenegy kijelentésben a legfontosabb Univerzális Törvényt: "Do what thou wilt shall be the whole of the Law "! Ez az egyetlen általános érvényű szabály, melynek megszegése bűn, önmagunk ellen irányuló merénylet.

Kockázatokkal jár e szerint élni? Minden bizonnyal. Ezen kockázatok felvállalása azonban az egyedüli helyes út az individuáció során . Kirkegaard szavaival: "Kockázatot vállalni veszélyes. És miért? Mert az egyén veszthet. Elkerülni a kockázatot ravasz dolog. Mégis, a kockázatkerüléssel félelmetesen könnyű elveszteni valamit, amit még a legkétesebb kockázatvállalással is csak nehezen lehet... önmagunkat. Ha kockázatot vállalok és vesztek – rendben van, az élet megbüntet és tanulok belőle. De ha nem vállalok kockázatot – ugyan ki segít akkor? Továbbá ha egyáltalán nem vállalom a kockázatot a szó legnemesebb értelmében (és a kockáztatás ebben az értelemben öntudatra ébredést jelent), enyém minden földi haszon... de elvesztem önmagam. Hát aztán!"