Aki járt már Brassóban, az tudja, hogy az ember lépten-nyomon belebotlik valakibe, aki szeretne tőle valamit. Leginkább néhány lejt. Egy évtizede történt, hogy a Transilvania Egyetem építőmérnöki karának épülete felé tartottam, amikor arra lettem figyelmes, hogy a megszokott helyen ülő szakállas bácsi mosolyogva mormol valamit, miközben hóvirágot nyújt az elsuhanó járókellők felé. Lelassultam egy picit, mert úgy éreztem, valami gyanúsan másképpen van, mint ahogyan az lenni szokott.