A kitűzött célok elérésének legnagyobb akadálya a helytelen attitűdben rejlik. Amikor egy bizonyos célt tűzünk ki magunk elé, hajlunk arra, hogy a következőképpen fogalmazzunk:

• Ha most belevágok a saját üzletem kiépítésébe, évek múlva pénzt is kivehetek belőle.
• Annyira kövér vagyok, hogy bizonyára évekre van szükség, amíg visszanyerem eredeti formámat.
• Ha most felhagyok ezzel a kapcsolattal, évekbe telik, amíg újra talpra állok.

A továbbiakban felvázolom a célkitűzés jelen pillanatra összpontosító elvét.

Ha az embert olyannak vesszük, amilyen, rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, amilyennek lennie kellene, azzá tesszük, amivé lehet. (Goethe)

Az idő pénz dogmája

Természetesen mindannyian sokra tartjuk az időnket, ugyanakkor maximálisan szeretnénk élvezni a jelen pillanatot. Elfogadjuk azt, hogy a hosszú távú céljaink csak nagyon sok idő elteltével fognak megvalósulni. Egy barátom mesélt arról, hogy a pénzszerzés hatékony módjának tartja azt, hogy két évre elmenjen külföldre mosogatni ahhoz, hogy az így megkeresett pénzzel visszatérve itt egy lakást tudjon vásárolni. Két beáldozott év az életemből egy lakásért, megéri!... Érdemes végiggondolni azt, hogy ezalatt a két év alatt olyan munkát fog végezni, amit nem szeret, következésképpen minden egyes nap, mellyel lakását építi, önmagát fejleszti vissza. A sok pénznél lényegesen fontosabb az, hogy minden egyes pillanatban élvezzük azt, amivel foglalkozunk.

Egy másik barátom azt tervezi, hogy kivándorol Svédországba, ahol néhány év alatt annyi pénzt takarítanak meg, amiből utána itt vígan ellesznek. Mi van akkor, ha a sok pénz mellett belesavanyodnak a társaság hiányába, az idegen környezet kifacsarja belőlük azt, ami egykoron valódi természetük volt?

Nem állítom azt, hogy a mosogatós, vagy a Svédországos projekt hamis értékekre épül. Bizonyára sokváltozós a dolog, lehet, hogy ami számomra az egyértelmű vég, az más számára az igaz jövő. Megkockáztatom azonban azt, hogy a néhány év mosogatás, vagy idegen, barátmentes övezetben töltött idő olyan értékeket moshat ki az emberből, melyet nincs az a pénz, ami kárpótolhatna.

Hajlunk arra, hogy az időt a pénzhez hasonlatosan valamiféle erőforrásként kezeljük. Tengerentúli barátainkat követve bátran hangoztatjuk, hogy az idő pénz. Mókás feladatokon törjük a fejünket: melyik az az összeg, amennyiért megéri Bill Gatesnek, hogy lehajoljon és felvegye? 5 dollár, 10, esetleg 100? Van aki kiszámolta, hogy Gates órabére olyan magas, hogy még 100 dollárért sem éri meg lehajolnia: többet keres az alatt a két másodperc alatt, ha üzletfejlesztésen töri a fejét. Nagyon hangzatos példa, de teljességgel hamis nézőponton alapszik.

Az idő nem erőforrás. Az idő nem elkölthető mértékegység. Az idő felett nem uralkodhatunk, bármit is teszünk, az idő múlását nem kontrollálhatjuk.

A jelen ereje

A valóság az, hogy soha nem a múltban vagy a jövőben létezünk. Csak a jelen számít, az, hogy MOST miképpen gondolkodunk, érzünk, cselekszünk. Az idő kontinuumából csak a jelen felett rendelkezhetünk. Nem kontrollálhatjuk az idő múlását, de a jelen pillanatban van lehetőségünk arra, hogy döntéseket hozzunk. A képlet: nincs jövő, nincs múlt, csak a jelen létezik.

Ha csak a jelen létezik számunkra, van értelme hosszú távú célokról beszélnünk? Hogy fogunk egyáltalán elérni bármit is? Meg kell értenünk, hogy az örök jelen létezik csupán, éppen ezért ha valamit el akarunk érni, a jelenben kell megtennünk. Nem érhetsz el semmit a múltban vagy a jövőben, mert soha nem vagy ott.

A célmegvalósítás lényege nem a jövő kontrollálására épül. Ez értelmetlen lenne, hiszen a jövő csak a képzeletünkben létezik. A célok kitűzésének az egyedüli értéke a jelen pillanat minőségének a javításában rejlik. Azzal, hogy célokat tűzünk ki magunk elé, letisztítjuk a gondolatainkat, az érzéseinket, lehetőséget adunk arra, hogy egységes áramlattá álljon össze a jelen pillanata. Ha egy célt tűzünk ki magunknak, nyomban tegyük fel a kérdést: hogyan fogja a jelenemet befolyásolni, jobbá tenni ? Ha a cél nem javítja a jelent, akkor értelmetlen, ha azonban letisztítja gondolatainkat, összpontosításra serkent és motivál, akkor bizonyára van értelme számunkra.

Klasszikus nézet, miszerint céljaink eléréséhez sok szenvedésre és önfeláldozásra van szükség. Hatékonyabb elképzelés úgy gondolni a célokra, mint a jelen pillanat formálóira. Céljaink a jövő betáblázása helyett legyenek eszközök arra, hogy a jelenünket jobbá tegyük.

A példa

Feltételezzük azt, hogy az a célod, hogy elindítsd a saját üzleti vállalkozásodat. Elképzelsz egy jövőbeli pillanatot, amikor élvezed azt, hogy saját főnököd lehetsz, hogy azt teheted, ami a legjobban tetszik, ráadásul nagy jövedelemre teszel szert. Célnak nem rossz ...
Ezt követően arra gondolsz, hogy mennyi munkára van szükség arra, hogy ezt elérd, hogy mennyi kudarcot és csalódást kell lenyelned és feldolgoznod, hogy eljuss erre a pontra. Gondolataiddal valójában akadályokat teremtesz magadnak, melyekkel szembesülni fogsz, hiszen te magad akadtad, hogy így legyen. Olyan céloknak élsz, melyeknek semmilyen kapcsolódási pontja nincs a jelen helyzetedhez. Esélyt sem adsz arra, hogy vállalkozásod valóban sikeressé váljon.

M. Gerber idézi Tom Watsont, az IBM alapítóját népszerű könyvében, a vállalkozás mítoszában:

Annak, hogy az IBM ma itt tart, három oka van. Az első, hogy már kezdettől fogva nagyon világos elképzelésem volt arról, miként fog kinézni a kész cég. Mondhatnám, volt egy modell a fejemben arról, miként néz majd ki, ha álmom - látomásom - megvalósul.

A második ok, hogy miután már kialakult bennem ez a kép, féltettem magamnak a kérdést: miként kellene egy ilyen cégnek működnie? Akkor megalkottam magamban annak képét, miként működjék az IBM kész cégként.

Az IBM sikerének harmadik oka, hogy miután már előttem volt a kép, milyen lesz az IBM, ha álmom megvalósul, és arról, hogyan kell majd működnie, rájöttem, hogy hacsak nem működünk már a kezdetektől így, sohasem jutunk oda, ahová elterveztem.

Más szóval, rájöttem: ahhoz, hogy az IBM nagy cég legyen, már jóval azelőtt is nagy cégként kell viselkednie, hogy azzá vált volna.

Kezdetektől a látomásaimban élő modell szerint mintáztam az IBM-et. Nap nap után összevetettem a céget a modellel. Minden nap végén megkérdeztük magunktól, jól dolgoztunk-e, és mértük a különbséget aközött, ahol tartottunk, és ahová el szerettünk volna jutni. A következő nap pedig nekiláttunk, hogy csökkentsük ezt a különbséget.

A helyes célkitűzés – a jelen minősége

Képzeld el a saját vállalkozásod kiteljesedését. Kép-zeld el, azaz formáld képpé magadban azt, hogy minden gördülékenyen működik. Tűzzél ki magadnak értékeket, melyekre üzletpolitikádat építeni óhajtod. Most gondold végig, hogy a jelen pillanatban ezek az értékek miként nyilvánulhatnak meg a legtermészetesebb módon. Működj úgy, mintha már most a kiteljesedett vállalkozásod élén állnál. Tom Watson hozzáállása példaértékű lehet ebben a tekintetben.

Tegyük fel, hogy szeretnél fogyni 20 kilót. Gondold végig, hogy milyen érzés lesz 100 kg helyett 80 kg súllyal bandukolni az úton. Vegyél a hátadra 20 kg-os hátizsákot és tegyél egy kört a környéken. Ezt követően vesd le a hátizsákot és sétáld végig ugyanazt a távot, amit az imént izzadva végiggyűrtél. Mintha lebegnél: fantasztikus érzés! Fogyni szeretnél: a jelen pillanat számára ez maga a lebegés, a felhőtlen öröm érzését jelenti. Ne azt mondd, hogy 6 hónap múlva 20 kilóval kevesebb leszek, inkább mondd azt, hogy most, ebben a pillanatban is sovány vagyok, könnyű. Ha elfelejted, hogy mire is gondolsz pontosan, körözz még egyet a fentiekben megfogalmazottak szerint.
Ha arra gondolsz, hogy a kitűzött céljaid miként teszik jobbá a jelen helyzetedet, minden bizonnyal erőt fogsz érezni ahhoz, hogy cselekedj. Ugyanakkor szinte automatikusan vonzani fogod az erőforrásokat, melyek révén céljaid valósággá formálódnak. Nincs szükség arra, hogy megerőszakold magad, ha kellőképpen leföldeled céljaidat a jelenben, ezzel összhangban fogsz cselekedni .

Ahogy az öreg bölcsek mondják, nem a cél a fontos, hanem az út, mely a célhoz vezet.

Felhasznált irodalom

1. Csíkszentmihályi Mihály: Flow
2. Michael E. Gerber: A vállalkozás mítosza
3. Steve Pavlina: How to Set Goals You Will Actually Achieve
4. Steve Pavlina: Goal Planning for Optimal Enjoyment
5. Viktor, E. Frankl: Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben