Önfegyelem - I. Bevezető

ÖnfegyelemMi az önfegyelem? Bármi is legyen az, a ma embere nem bővelkedik benne . Ma már nem tartozik a legfontosabb erények közé, jóllehet a kiegyensúlyozott, harmonikus élet egyik lényegi feltétele éppen ezen képesség fejlesztésében rejlik.

Az önfegyelem az erőfeszítésre való képességet jelenti; a cselekvésre való lendületet bármilyen körülmények között, függetlenül a hangulatainktól, érzéseinktől, gondolatainktól.
Az önfegyelem három alappillére: engedelmesség, akaraterő, kitartás. Mindegyikről szólni fogok, előbb következzen azonban a kötelező fabula!

A dédnagypapa

Egyik kedvenc családi legenda, melyet nagyapámtól számtalanszor hallottam a dédapámhoz fűződik. A falu jegyzőjeként, állítólag 7 nyelven beszélt, megközelíthetetlenül szigorú volt és meglehetősen magas elvárásokat táplált környezetével, de mindenekelőtt magával szemben.

NagypapaNagyapám egyik szobájában a mai napig ott tornyosul a szekrény tetején az a kitömött őz, melyet a mitikus ős puskavégre kapott, s melynek árnyékában a falu egyetlen orvosával emberünk latinul vitatta meg a köz problémáit. Dédapámnak messze földön nagy keletje vagyon, mindenfelé nagyra becsülték tudását és jellemét. Így eshetett, hogy megbízást kapott a harmincegynéhány kilométerre lévő faluból, hogy vállalja el a megüresedett jegyzői állást. Derék emberünk igent mondott, s onnantól kezdve kétlaki életet élt: a hét felét családjával töltötte szülőfalujában, másik felét pedig az említett helységben.

A legenda szerint minden hét első napján, az erdőn átvágva, rejtett ösvényeken tette meg a harmincegynéhány kilométer távolságot, évszaktól függetlenül. Számtalanszor hallottam már az unalomig ismételt családi történetet a vállra akasztott puskáról, az embertelen hidegről és a távozó apa alakjáról.

Az öreg jegyző alakja örökre bevésődött az emlékezetembe.

Az önfegyelem meghatározása

Mi a fegyelem? Mindenekelőtt engedelmesség. A fegyelmezett diák a tanárnak, katona a hadnagynak, gyermek a szülőnek, beosztott a főnöknek engedelmeskedik. A fegyelem valamely tekintélynek való engedelmességet jelöli .

Az önfegyelem a fegyelem azon esetét képviseli, amikor a parancsoló erő éppen az Én. Az önfegyelem az önmegvalósításhoz szükséges hajtóerőt képviseli. A kitűzött célok megvalósításához nélkülözhetetlen képesség.

Az önfegyelem dinamikája

Az az ember, aki szükség esetén nem tudja felülbírálni a természet parancsait, sebezhetővé válik. [...] Éppen ezért különösképpen vigyáznunk kell arra, hogy ösztönös késztetéseink fölött uralkodni tudjunk , mert csak így érhetünk el egy bizonyos fokú egészséges függetlenséget a társadalommal szemben. Amíg előre kiszámítható módon viselkedünk bizonyos negatív vagy pozitív ingerekkel szemben, addig mások könnyen kihasználhatják ellenszenvünket vagy vágyunkat saját céljaik elérésére (Csíkszentmihályi Mihály: Az áramlat, 40. o.).

Szeretek vonatozni. Gyakran teszem meg a több mint fél napos utat szülővárosomig, s amennyire tartok a hosszú út fáradalmaitól, rendszerint annyira kárpótolnak a fülkében megismert emberek történetei. A vonat ideális hely az ismerkedésre. Talán a hosszú út fásultsága elleni küzdelem, talán a türelmes hallgatás és célirányos kérdések, talán a vélt anonimitás biztonsága hozza ki utazótársamból a szükségesnél több részletet.

Rendszerint néhány óra leforgása alatt utazótársam rendszerint beavat a legfontosabb családi vagy szerelmi problémájába.

Legutóbb egy élete delén lévő hedonista utashoz volt szerencsém, aki által betekintést nyerhettem a kettős életet élő családapák nagyvilági hancúrozásaiba.

PerverzA rafinált perverzió a mindenem – ecsetelte az enyhén kigyúrt utazótársam. A szombati diszkó buja nemiségéről, a vasárnapi nudizmus öröméről, a hétköznapi on-line ismerkedés egyéjszakás kimeneteléről mesélt nagy lelkesedéssel. - Ezért élek, számomra a rafinált perverzió maga az élet...

- Nehogy azt hidd, hogy én vagyok Casanova – fogta vissza magát hősünk – az esetek ötven százalékában nem járok sikerrel. A másik felében igen, s ez bőven elég. De nagyon óvatosnak kell lenni: egyik alkalommal meglátogatott a feleségem a gyerekkel, s társaságukban szembementem az egyik ex-bombázóval. Szerencsére nem köszönt, hajszál híján lebuktam! Ezt az életmódot csak távmunkával lehet művelni. Egyébként túlságosan kockázatos.

Férfiakul legalább egy tucat történetet mesélt el a következő néhány óra alatt. Az utcán felszedett luxuskurvától a diszkóban levetkőztetett macáig, számos pikáns, vagy csak egyszerűen perverz sztori hangzott el.

- Meddig folytathatod még ezt az életstílust? – szögeztem neki a kérdést – Hány évig fognak még bukni rád a nők?

- Még legfennebb 5 év, utána jöhet a család! Ezt az időt azonban maximálisan ki kell aknáznom!

Elképzeltem, amint eltelik a meghatározott fél évtized, s emberünk enyhén megereszkedett tokával, mélyülő ráncokkal visszavonulást színlel. Nem állt össze a kép . Ezzel szemben kirajzolódott egy perverz öreg kontúrja, aki mindent elkövet azért, hogy még egyszer fölállítsa önmagát...

Új hozzászólás

Hozzászólások

Szerintem a fegyelem nem engedelmesség. Inkább olyan, mint a figyelem, csak egy betűben tér el. Olyan figyelem, ami a tettekben összpontosul. Egy adott medernek, iránynak vagy szándéknak a megtartása. A megvalósulás mikéntjére vonatkozik, és nem az okokra, eredetre, parancsra stb. Szerintem még csak nem is az erőfeszítésre való képességet jelöli, hiszen spontán is lehet erőfeszítést tenni. Inkább a merevség, a kényszeresség jut róla eszembe ha végletekről van szó. Korlátok közt való megmaradás, az autó menete a sávon belül, a műurgó összezárt lába. Persze, ezek erőfeszítésbe kerülnek, de erőfeszítésbe kerül egy labdát elrúgni vagy fel alá futkosni is, itt inkább a koncentrálás a lényeg. A régi korokban a fegyelem összemosódott a konformizmussal, és amivel a legközelebbi kapcsolatban van az ilyen kép, az az érzelmei kimutatására és kezelésére képtelen hűvös férfi képe. Aki nem nevet, nem sír, de a merev álarc mögött halálosan frusztrált (is lehet). A hedonizmus sem feltétlenül ellentettje a fegyelemnek, egy nőt mesterien elcsábítani és aztán szétszervezni a párhuzamos kapcsolatokat biztos, hogy sok fegyelmet követel. A különbség, hogy más korlátoknak kell engedelmeskedni, ha épp nem a házasság korlátainak, akkor az időbeosztás vagy a "15 percig komoly, érdeklődő arcot vágok a vörösbor mellé, hogy le tudjam fektetni" kihívásának kell megfelelni. A hedonizmus egy erkölcsi értékrend, filozófia, a fegyelem meg egy viselkedésmód. Van némi távolság köztük, de nem kizáró. Aki szeret sportolni, utazni vagy enni, még lehet fegyelmezett abban, amit csinál, míg attól, hogy valaki nem élvezi az életet és savanyú arcot vág, még nem válik fegyelmezetté. A perverz tata képe szerintem azért nem állt össze, mert túlzottan eltér a karakteredtől.
Igen azt hiszem ehez nincs igazán mit hozzá füzni, ez így igaz

a perverz tata képe összeállt. a visszavonulás kevésbé... vö. bejegyzés vége.

jó, értem, hogy miről van szó... én elképzelhetőnek tartom a dolgot. akik meg nem élik ki magukat, azok zakkannak meg midlife crisisban.

a fickónak enyhén szólva ez több volt, mint amit általában az alatt értünk, hogy kiéli magát...

Szia Zsolti!

Én ezt a fajta önfegyelmet ismerem:
http://www.molnartibor.hu/home/erdekessegek/cikkek/csodalampa01.php

Néha olvasom az írásaidat és örülök nekik...

Üdv: Miki

Szia, örülök, hogy benéztél! Önfegyelem témakörében egyébként érdemes tanulmányozni Assagioli munkásságát is.