A hanyatlás után fejlődés szokott jönni. A dekadencia mindenesetre rengeteg értéket is teremt, leginkább a művészetek vagy akár a filozófia terén. Ha visszatekintünk a 19. sz. végi vagy más korok hanyatlásmániás szereplőire, egész másként látszik innét. Talán csak félig üresnek tűnt a félig tele pohár. A világvégével meg házalnak épp elegen.. :)

Ma az öregek a butaság szinonímái. Ők megálltak '40-es - '50-es évek elvárásainál, a világ pedig tovább haladt. Amíg ez a hozzáállás nem változik, kevesekben tudnak tiszteletet ébreszteni.

Aries, szerintem korántsem butaságból fakad az, hogy más értékrend és más mentalitás jellemzi az idősebb generációt, mint a fiatalt. Helytelen hozzáállás lenne elvárni az öregektől azt, hogy "tartsák a lépést" a ma elvárásaival...
Ez a múlt században sem volt másképpen, és azelőtt sem.

Én egyetértek Ariessel, csak nem mertem volna ilyen direkt megfogalmazni a dolgot. A mai idősebb korosztály általánosságban igen kevés olyan értéket hordoz, ami tiszteletet érdemel, és meglehetősen sok olyat, ami megvetést. Függetlenül azoktól, hogy mik ezek, és mennyiben másak, mint a mai kor. A korral lépést tartani pedig jogos elvárás, és nem azt jelenti, hogy nyudíjas hekkerek headbangeljenek metálra, persze, hogy mindenki viselkedhet a korának megfelelően, de _élni, létezni mindig csak a jelenben lehet. A régi korokban szerintem nem a hagyományok miatt tisztelték jobban az öregeket, hanem, mert több ok volt rá. Mert akkor még rengeteg dolog (szaktudás, lelki érettség, bölcsesség) múlt az élettapasztalaton, az életkoron, mert recept szerint ment a világ. Ma már nem így van, ezért nem is várható el ugyanaz.

Arról nem is szólva, hogy az, hogy mi képvisel értéket erkölcsi vagy gyakorlati szempontból az emberek számára, az többnyire szubjektív, és nagyban a kornak a függvénye. Egészen más dolgokat tisztel egy nomád nép, mondjuk azt, hogy gyorsak a vadászai vagy bátrak, és mást egy konzervatív kisváros. A mai kor embere a szakmai csúcsra fiatalon jut el, méghozzá gyorsan, és az a nagy kihívás, hogy egyátalán fenn bírjon maradni a felszínen még pár évig. Régen a folyamatos fejlődés idősebb korra vezetett egy magasabb szintre. A nagy pörgésben viszont nem marad idő éretté, bölccsé válni, ezért ez a tisztelnivaló egyszerűen hiányzik a mai idősekből, sokuk még fel sem nőtt. Szóval akkor mit kéne becsülni egy rakás kifejletlen, tudásában lemaradt, hasznavehetetlen, hanyatlófélben levő emberben, akik egy ronda, romlott világot hagyatak ránk? A ráncokat?

húh teodora, még mindig azt hiszem, hogy rosszul látok... :o(
"A mai idősebb korosztály általánosságban igen kevés olyan értéket hordoz, ami tiszteletet érdemel és meglehetősen sok olyat, ami megvetést" - nem értem, hogy miért gondolod ezt. Igen, más rendszerben, más mentalitásban nőtt fel az idős generáció, ez tény. A fenti kijelentésed azonban teljességgel érthetetlen számomra. Miért kellene tartani a korral a lépést?!

Korral: azért, mert a múlt nem létezik. Az csak egy szó. Egy virágot sem lehet megszagolni múltidőben, fázni sem lehet tegnapra. Élni is csak ma lehet. Nem muszáj úgy élni, ahogy egy mai 10 éves, lehet úgy is, ahogy egy 60-as, de attól még a mában kell. A többit azért mondtam, mert így látom. Egyébként pedig nem mentalitásbeli különbséget vélek felfedezni, inkább azt, hogy a világ erkölcsi, lelki romlása már régebben elkezdődött, és ennek a "szemetét" ma már láthatjuk az idős korosztályban, és persze a mai emberek sem lesznek tiszteletreméltóbbak majd, egy fiatal előnye az idősebbekkel szemben csupán az az illúzió, hogy még lehet belőle valami jobb.

A fő különbséget mégis inkább a növekvő helyett hanyatló tudásban látom. Ma már inkább megyek el egy frissdiplomás orvoshoz, mint egy időshöz, akinek lila gőze nincs az új gyógymódokról, sőt, még besértődik, ha én világosítom fel, mert a neten elolvastam, amit neki kéne tudnia. Begyepesedés, elavultság, merevség. "Jó pap is holtig tanul", de sajnos ma már csak a jó pap tanul holtig... Társadalom és politika terén is leírták magukat, az előző generációk csak háborút hagytak ránk, frusztráltságot és hatalmas lemaradásokat. Az a néhány kivétel, aki becsülendő - az meg okkal az, és nem a kora miatt. A kor semmit sem jelent ma már arra nézve, hogy ki mennyit ér, hacsak nem fordítva nézzük. El kéne kezdeni tisztelni a gyerekeket, akik MÉG nem romlottak, még nem hasonultak meg, még nem égtek ki, még nem menekülnek a saját árnyékuk elől, még nincsenek tele gyűlölettel, irigységgel stb., még vannak álmaik és lehetőségeik. Talán pont ezért akarjuk lemásolni a puha bőrüket és a feszes idomokat. Talán ezért van kultusza a fiatalságnak, és talán nem is az a baj, hogy van, hanem az, amiért. Vagyis nem a tünetet, hanem az okot kellene megszüntetni. Nem kollagénnel kéne küzdeni az elveszett évekért, hanem tiszta lelkiismerettel élni, és akkor nem veszik el egy perc sem. De hogy hogyan? Azt egész biztos nem a mai felnőtt és idős generáció fogja megmutatni, pont ők, akik immár vesztesként két marokkal kenik az arcukra a hamis illúziókat... "mert megérdemlem" szól a szlogen, és hát igen, megérdemlik. :) (bocs, rövidebben nem ment)

Teodora, fékezz!!! Mert rossz irányba száguld fiatalosságod. Ha semmit sem lehetne tisztelni az öregekben, akkor meg kéne szabadulnunk tőlük, nem? Tényleg, ugyse jók semmire, számoljuk fel őket! Ugy mint ahogy a vakbelet kiszedik. Vagy esetleg a mandulát. Vágjuk már el ezt a ráncos köldökzsinórt. Ugyis csak potyára fogyasztják a levegőt. Vegyük el tőlük a lakást meg a nyugdíjat, hajtsuk ki szépen őket a vásárra. Nem kapunk sokat, de még igy is jobb, mintsem elnyűtt ócskaságként tartanánk őket. Értékük már ötven éve nincs, tiszteletet akkor meg minek? Elfelejtettél valamit a nagy pörgésben. Azt, hogy nincs jelen múlt nélkül - ha pedig nincs jelen akkor a jövő is csak káosz. Azt, hogy hálistennek valaki harcolt már helyettünk. Azt, hogy amelyik tudással most pedálozunk ebben a világban azt nem születésből kaptuk. Azt, hogy az iskolát ahova jártunk ki is építette. Azt, hogy kiskorunkban ki is vigyázott még ránk úgy néha-néha. Ki is hajtotta nekünk meg először a hintát. Azt, hogy ki tett még pelenkába amikor kellett. Fejet kéne hajtanunk egy kicsit a szerencsénk előtt. Azért mert nem robotagy döntötte el, hogy egyáltalan legyünk-e vagy sem. Azért mert nem megapixel szemmel nézzük a monitort. Azért mert nem hálózaton keresztül jön le nekünk a program, hogy lélegezz be, lélegezz ki, többet ne lélegezz. Azért, mert a Mátrix az egyelőre csak film és nem valóság. Azt hiszed mindent kitörölve képesek vagyunk egyes-egyedül világot teremteni a még meg nem született tiszta gyermekeinknek? Fékezz, Teodora!!!

Azt nem mondtam sehol, hogy az öregekben nem lehet semmit sem tisztelni, csupán, hogy az a gyűjtőfogalom, hogy "öregek" nem jár (ma már) együtt automatikusan különféle értékekkel. Sokkal több múlik az egyénen, ma már nem lesz pusztán az életkortól senki sem bölcsebb, jobb, ügyesebb, mint régen. Amit a második sortól írsz, ahhoz végképp semmi köze nincs annak, amit írtam, de elég gázos gondolatok :) Bár a robotagy nem rossz ötlet. És a Mátrix sem áll olyan messze a valóságtól, mint gondolod, csupán csövek helyett a média mossa az agyakat. Az emberek tudatosságának szintje rendkívül alacsony. Fékezni meg fékezzen az, aki le akar maradni :)