Amikor 1334-ben Margarethe Maultasch, Tirol hercegnője körülzárta Hochosterwitz várát Karintiában, nagyon jól tudta, hogy a várat, amely egy hihetetlenül magas sziklán trónolt a völgy felett, közvetlen támadással lehetetlen bevenni, csak egy hosszú ostrom bírhatja rá a behódolásra.

A védők helyzete egy idő után kritikussá vált: mindössze egyetlen ökrük és két zsák árpájuk maradt. Margareta helyzete - noha más okokból - ugyancsak nyomasztó volt: csapatai engedetlenkedni kezdtek, úgy látszott, az ostromnak sohasem lesz vége, s ugyanilyen sürgős katonai ügyek vártak rá másutt. Ekkor a várparancsnok kétségbeesett lépésre szánta el magát, amit emberei minden bizonnyal színtiszta bolondságnak tartottak: levágatta az utolsó ökröt, hasüregébe beletöltette a maradék árpát, s elrendelte, hogy a tetemet dobják a meredek szirtről az ellenség előtti mezőre. Felülről ezt a megvető üzenetet kapván, az elbizonytalanodott hercegnő véget vetett az ostromnak, és elvonult (forrás: P. Watzlawick, J. Weakland, R. Fish: Változás).