A lelki jelenségekkel kapcsolatos legszembetűnőbb nyelvi hiba az agy és a psziché összemosásából fakad. Gyakran hallani olyan szófordulatokat, hogy az agyam szerint így, az elmém szerint úgy. Az agy és elme szinonimaként való használata meglátásom szerint alapvető tévedések melegágyát képezi.

A kvantumfizika legnagyobb hatását nem a természettudományokra, hanem a filozófiára gyakorolta. Az az elképzelés, hogy a megfigyelő és megfigyelt szoros ok-okozati egységet alkot, a hagyományos, newtoni fizikában eretnek tanításnak minősült volna.

Honnan ered az idegtudományra épülő tudat fogalma? Miért olyan népszerű az a gondolat, hogy a viselkedés hátterében csak és kizárólag agyi működések állnak? Ki a kognitív idegtudomány szemléletének legmeghatározóbb alakja?

A tudatosság a legnehezebben értelmezhető témák egyike. A bejegyzéssorozatban a teljesség igénye nélkül összefoglalom a legfontosabb tudatra vonatkozó szempontokat, elméleteket.
A tudatosság vizsgálata az egyik legnagyobb kihívás a kognitív tudomány számára. A filozófiatörténet makacs problémájának újjáéledéséről van szó: a test-elme kettőség dilemmájáról.

Így gondolom: ahogy az ember ma az álomban következtet, úgy következtetett az emberiség éber állapotban is sok-sok évezreden át: az elsõ causa, amelyre a szellem rábukkant, hogy megmagyarázzon valamit, mikor magyarázatra volt szükség, kielégítette a szellemet és igazságnak minõsült. Az álomban az emberiségnek ez az õsrégi tulajdonsága munkál bennünk továbbra is, mert ez az alap, amelyen a fejlettebb értelem fölépül még ma is. forrás: Friedrich Nietzsche