Különös élményben volt részem. Lassan már egy éve nem vezetek álomnaplót, és nem foglalkozom a tudatos álmodással. Jóllehet még ez a két alapfeltételt sem teljesítem, két-három havonta álmomban tudatra ébredek. Az ébrenléti- és álomtudatosság közötti folytonosság hiányát hivatott befoltozni az álomnapló írása: ha nem foglalkozom közvetlenül ébredés után az éjszaka átélt élménnyel, perceken belül mind történetiségében, mind pedig élményintenzitásban elérhetetlen távolságra kerül.

A testen kívüli élmény megnevezés kifejezetten az ezoterikus irodalomban szerepel, pragmatikusabb közegben tudatos álomként emlegetik. A hátam borsózik azoktól az édesvíz könyvektől, ahol a testen kívüli élményt ábrándozásként, álmodozásként írják le.

A tudatos álmodás jelensége ismert. Arról a döbbenetes felismerésről van szó, ami álom közben éri az embert: tudom, hogy az engem körülölelő valóság "csak álom". A tudatosság foka persze változó lehet. Legtöbbször csak homályosan ismerjük fel, hogy álmodunk, de gondolataink nem egészen világosak.

Mintha egy elnagyolt festmény belsejében lettem volna, gyermekkorom stilizált és egyszerűsített utcájában sétáltam. A részletek hiánya, a pasztelszínekkel borított utca képe, a kifelejtett ablakokkal tornyosuló tömbházak foghíjas kontúrjai csonkított tér érzetét keltették bennem.

Háromszázhatvan fokos látásom volt: egyszerre észleltem az utat és a tengerpartot, jóllehet a kettő között álltam. Balról közeledett egy biciklista, a következő pillanatban elsuhant mellettem. Fejét hátrafordítva viszonozta tekintetem, abszurd volt, ahogy néztük egymást.

Hideg volt. Kihült teste betöltötte a teret, nem volt más, csak ez a személytelen fagyos massza. Rettegtem. Élettelen tekintete csontomig hatolt, nem akartam feloldódni benne! Egy pillanatra bevillant, hogy talán álmodok. Gyerekes, törékeny gondolat, de elég volt ahhoz, hogy túléljem a megsemmisülés borzalmát.

Az alvásparalízis élményét továbbgörgetve, a félelem legyőzésével megnyílik a lehetőség a hipnagóg érzékelés egyre összetettebb átélésére. Innen már csak egy lépés a tudatos álom kontrollált előidézése, mely révén az önismeret új dimenziója válik elérhetővé.

Az „Önemlékezés a tudat vonatkozásában” c. bejegyzésében nemo Gurdjieff nehezen érthető tanainak központi fogalmait feszegeti. Gurdjieff tanításának értelmezésében komoly problémát jelent a sajátos nyelvezet, melyben a hagyományos pszichológiából ismert fogalmak más kontextusban fordulnak elő.

A néző egy sejtelmes mező közepén találja magát. Hősünk álomban való tudatra ébredése a megszokottól eltérő környezet megtapasztalásával kezdődik. Ahogyan az elméje kitalálja számára a környezetét, a saját kreativitásának foglyává válik, majd öntudatlanul hagyja magát sodródni a zene áramlatával.

A második világháborút megelőző időszakban Kilton Stewart tanulmányozta először a malayziai őserdőkben élő szenoi törzs kultúráját, majd 1935-ben „Dream Theory in Malaya” címen közzé tette rendkívüli ismertetőjét. A szenoi törzs vélhetőleg az antropológiai irodalom legdemokratikusabb népcsoportja.