Az e-learning sikerének legmeghatározóbb akadálya a számítógép és internet használat műveletlenségéből fakad. Gyakran meglepődöm azon, hogy még az IT szektorban dolgozók is csak roppant korlátozott mértékben használják ki az internet kapcsolatteremtő és információszervező jellegét. Sokan még mindig a klasszikus paradigmában élnek, miszerint az internet arra jó, hogy kinyerjük a kívánt információt. Ehhez elég guglizni és bejáratott weboldalakon böngészni, majd a talált információt elolvasni.

Makány Tamást szoktam faggatni, ha kognitív pszichológiai témában eligazításra vágyom. Az Implicit Laboratórium Egyesület tagjaként a pszichés alapfolyamatok (pl. tanulás, emlékezés, döntéshozás) tudatküszöb alatti működésmódjai érdeklik, egyébként pedig az angliai Southampton Egyetemen PhD-zik, ahol módszertani és kognitív szaktárgyakat is oktat.

Adler írja valahol, hogy hosszú éveken át tisztán élt benne az emlék egy temetőről, melyen iskolából hazafelé nap-mint-nap áthaladt. Miután hajdani barátai azt állították, hogy nem létezik ilyen temető az adott útvonalon, személyesen leellenőrizte a dolgot, s a legnagyobb megdöbbenésére azt tapasztalta, hogy nyoma sem volt a benne tisztán élő helyszínnek.

„Miután így áttekintettük az összes funkciót, melyek egyedül a testhez tartoznak, könnyű felismerni, hogy semmi sem marad bennünk, amit a lelkünknek kellene tulajdonítanunk, hacsak nem a gondolataink” (Descartes: A lélek szenvedélyei) 

Mi a gondolkodás? Modellezhető-e teljes érvényességgel a gondolkodás?

Karl Popper szerint nincs időnk arra, hogy fogalmak definíciói felett vitázzunk. Ennél fontosabb a lényeges problémákról elmélkedni akár annak árán is, hogy ugyanaz a szó különböző jelentéstartalommal bír a használattól és felhasználótól függően. A popperi értelmetlenség árnyékában vizsgáljuk meg, hogy mit értünk kognitívizmus alatt!

Az előbbinek egyszerű művelet a 432 x 2143, a hangfelismerés, szófelismerés, formafelismerés azonban nagy nehézségeket okoz. Az utóbbi beszél, tájékozódik, olvas, de csak nagy erőfeszítés árán képes a fenti műveletet elvégezni. A számítógép hatalmas logikai-aritmetikai erővel rendelkezik, az észleléssel kapcsolatos dolgok terén azonban még nagyon gyerekcipőben jár.

Több mint tíz év telt el azóta, hogy Queen magnókazettámat felbontva fordítva fűztem vissza a szalagot. Az "Another One Bites To Dust" c. szám szövege a következőképpen módosult: "It's fun to smoke Marijuana". Ezen egyszerű kísérlet révén kezdtem el foglalkozni a szubliminális észleléssel, majd később az implicit tanulással.
Cikkemben felvázolom az implicit tanulás kísérleti és elméleti kutatását.

Ha már kiindulási pontként kezeljük a szimbólum-feldolgozó rendszereket az ember tanulmányozásakor, érdemes megvizsgálni, hogy mit is takar a fogalom! A kognitív pszichológia a lelki jelenségek tanulmányozását szimbólumok elemi manipulációjaként fogja fel. A gondolkodás ennek tükrében lényegében nem más, mint szimbólumokbból álló szimbólumgyártás.

Előző bejegyzésem kiindulási pontja az volt, hogy az ember a számítógéppel együtt szimbólum-feldolgozó gépnek tekinthető. Induljunk ki ismételten ebből a feltevésből, majd töprengjünk el azon, hogy mi áll a megismerési folyamatok hátterében!
Tegyük fel, hogy van valamiféle egységesség a kogníció mögött, mint ahogyan Allen Newell feltételezte "A megismerés egységes elméletei" c. művében.

A komputerember bejegyzés nyomán keletkezett vita hátterében húzódó fogalomzavart hivatott letisztítani az alábbi bejegyzés.
Az architektúrák megértéséhez abból kell kiindulnunk, hogy  mind a számítógép, mind az ember szimbólumfeldolgozó gép.