Az alábbi kisfilmről a Waldorf levelezőlistán értesültem. Eh, dramatizált film a Summerhillről... nem lehet az olyan izgalmas, ha a könyvet olvasta az ember - gondoltam. Nézzünk azért bele! Elindítottam az első részt. Aztán jött a második, harmadik, és egyhuzamban megnéztem az első hatot. Nem tudtam leállni. Megfogott.

Csak most került a kezembe a Summerhill reformpedagógiai opusz, annak ellenére, hogy Vekerdy Tamás írásaiból már több ízben értesültem A. S. Neill nem mindennapi munkásságáról. A könyv ismertetése helyett gyorsan bevágok egy idézetet, mely pompásan illeszkedik egyik két évvel ezelőtt írt cikkem mondandójához:

Hogyan alakul ki az én? Mit érzékel a csecsemő a külvilágból? Hogyan állnak össze az ingerek észleléssé, majd képzetekké? Mi az a minőségbeli ugrás, amitől az én különválik a nem-éntől? Mennyire meghatározók a korai gyermekkori élmények?