A kedvenc nagybácsimnál tűnt fel először az, hogy milyen a flowba merült ember. Orrvérzésig sakkozott apámmal, és ha nagyon feszültté vált az állás, szerre kikapcsolt minden érzékszerve, ami nem a sakk szolgálatában állt. A legdurvább eset az volt, amikor a nagynéném hosszú perceken át kérlelte, hogy menni kéne, mert most már idő van, és különben is már három órája sakkoznak, úgyhogy ideje abbahagyni. A nagybácsi az elején egyáltalán nem reagált.