A pontszerző lény - homo punctus

Történt egyszer, hogy egy Richard Dawkins-ra hallgató úriember gátlás nélkül kijelentette, hogy az ember lényegében a saját génjeinek a túlélőgépezete. Merthogy az nem úgy van, hogy apám és anyám génjeinek szerencsétlen konstellációjaképpen megszülettem és létezem, hanem sokkal inkább az az igazság, hogy a gének léteznek, és én mintegy melléktermékként vagyok aki vagyok.

Ezen elképzelést továbbgörgetve kiderül, hogy ahogyan a testi-fizikai létem a gének melléknyúlványa, úgy a gondolataim a mémeké, és a vállalkozásom pedig a pénzé. A hétvégén regisztráltam a klanhaboru.hu -n. Mindig gyengém volt az Age of Empires -hez hasonlatos építkezős, szintugrós, pontgyűjtős, fejlődős stratégiai játék. Mindegy, hogy mi a cselekmény, csak a pontok gyűljenek, ez a lényeg! Döbbenetes, hogy még az olyan primitív pontszerzős instanciák, mint a teveápolás, vagy a tamagotchi is képes emberek ezreit gépfüggővé tenni. Mindegy, hogy miről van szó, csak pontban kifejezhető legyen, és ez az érték napról napra növekedjen. Bizonyos értelemben nem vagyok több az Age of Empires túlélőgépénél. Hogyan lehetne ezt a pontgyűjtő szenvedélyt hasznos célok eléréséhez mozgósítani? A blogírásban a látogatottsági statisztika, a profi sakkozásban az Élő pontszám, az úszásban az adott medencehossz alatt megtett idő, a tőzsdében pedig a részvények ingadozása mozgatja a pontokra éhezett elmét. Mindez egy fokkal jobb, mint szintet lépni a Heroes-ban. Szó volt már arról, hogy a helyesen megválasztott cél valóságformáló hatással bír. Következő lépésként ha sikerül valamilyen pontozáshoz kapcsolnunk az adott célkitűzésünket, nagyot léphetünk előre. Az egyik barátom úgy kockásította meg a hasát, hogy cimboráival karöltve elhatározta, hogy 10.000-szer felül a lehető legrövidebb időn belül. Ezt követően a "csapattagok" a yahoo-s állapotjelzőt mindig aszerint frissítették, hogy éppen mennyit sikerült lefaragniuk a kitűzött mennyiségből. Önmagában motiváló volt látni, hogy még csak 8230 felülés van hátra, míg a havernek majdnem 9000. Ha az önmegvalósítás a cél, miként állíthatom a pontszerző elmém ennek szolgálatába? Ki fogom találni azt, hogy a Ken Wilber-féle ILP-t (Integral Life Practice ) miként lehetne egy efféle pontozó modullal kiegészítve használni. Érdemes lenne egy közösségi webes alkalmazást lefejleszteni, melyben ILP modulokból válogathatna a felhasználó, és pontszámokat kapna a napi sadhana végrehajtása alapján. A projekt neve Social Integral Life Practice lenne, és természetesen startból 2.0-ás verziót kapna béta címkével... :) Láttatok már ehhez hasonló kezdeményezést? Szerintetek lenne értelme ennek?

Új hozzászólás

Hozzászólások

Nem ér!
A cikk felét se olvastam el, mikor kitaláltam, hogy ebből web2.0ás alkalmazást kellene csinálni...
Erre az utolsó bekezdésed erről szól...

Egyébként nagyon igaz lehet a dolog, az biztos, hogy ha valahogyan pontokat kapnék a véghezvitt feladataimért, sokkal többet lenne kedvem megoldani.
Abból is gondolom ezt, hogy amikor épp semmi kedvem nincs tanulni/dolgozni, akkor mindig keresek valami játékot, ahol aztán teljesíthetek...
De ha az lenne a játék, hogy a kötelességemet teljesítsem, akkor lehet, hogy nagyobb kedvvel tenném!

Van ilyen, én már találkoztam vele, csak nem emlékszem rá :D
Lifehackeren keress rá...
Ami érdekes, bár pontozni nem lehet, az a Memiary.com.
Rövid napló az aznap elvégzett öt legfontosabb dologról.
Szokásváltoztatásnál tudatosításra nagyon práktikus.

regisztráltam a memiary.com-on. Köszi a tippet, nem ismertem eddig. Ez egy kicsit más műfaj, de attól még érdekes lehet. Próbáltam integrálni a twitterrel, eddig sikertelenül.

Kicsit elkeserítő, de engem ugyanígy elragad, ha pontokkal ki lehet fejezni valamilyen teljesítményt, és gyűjteni lehet, meg gyűjteni, és gyűjteni... Elképesztő robotikus ez a dolog ;)